Szentkuthy Miklós: Prae
Tartalommutató
I.
Élménytől a kifejezésig: a legközönségesebb lehetőségek leltározása
Leville-Touqué meglátja a kalapot: női divat és filozófia első játékos közös nevezőre hozása
a kifejezés csírái és problémái:
A) három összefüggéstelen kiindulópont
1. a biológiai önkéntelenséggel adódó napraforgó-töredék az agyban
2. a racionális önkénnyel kitervelt „téma” (abszolút téma)
minden témaszerű téma kidolgozatlansága
3. az abszolút „hangulatosságot” kifejező nagy kép: épülő velencei hajó éjjel tautológia és oszcillátor viszonya
B) hogy lehet felhasználni, összekapcsolni a fenti három elemet: összefüggés és összefüggéstelenség fogalmainak szükségszerű relativizálása: a szójáték
1. szójáték szóval
2. szójáték térelemekkel: modern építészet
3. „szójáték” az A) alatti elemekből. Új szubsztancia-ínyencség
C) az „ember” vagy „regényhős” megsemmisülése (túlvalósulása?) a dehumanizáló regény-technikában. Részben túl-ontologikus rétegbe, részben túl-fiktív rétegbe szívódik fel „tárgy”-regény és „hipercselekvény”-regény különválása
II.
Beszélgetés Leatrice-ről (volt színész- és iparművésznő, jelenleg táncosnő, aki abba akarja hagyni a lokáléletet)
Leville-Touqué leírása
Leville-Touqué gyerek- és ifjúkora zárójelben
hasonlat a fürdőszobából kilépő Leatrice-hez: egy esti tóban álló aktot ábrázoló régi Stengel-lap. A hasonlat „morálja”: infra és ultra kiszorítja a normálisat a modern gondolkozásból
Leatrice leírása
beszélgetés
Ena jelleme
a vágystílusok vizsgálata, kamasz-vágy és érett vágy lényegi kétfélesége
hasonlat a kamasz-vágyról
Interpoláció: Prae és Nem-Prae viszonya
Minden mű kifejleszti organikus „nem ez a mű”-párját
Két hasonlat: építészetből
fenomenologista katolikus hittudományból
az érett vágy stílusa: azonossága új festészeti és teológiai stílusokkal. Nonsens és igazság viszonya: bizonyos típusú (abszolút) „zavarok” igazságértéke
építészeti példa
Első Nem-Prae-átló: hotel és tengerparti homok hajnalban; objektivitás és irrealitás azonosságának kísérleti tája
csók és intellektualitás („élet” és „logika”) régi és új viszonylehetőségei
meddő „igazság”-klíma és termékeny „világosság”-állapotok váltakozása Touqué életében. Primitív kompozíció értéktelensége, abszolút szétszórtság értéke logikai és művészi szempontból
Második Nem-Prae-átló: riviérai táj; hűtlenség és hűség opalizálása. Nő-ember és szerelem egymást-kizárása
III.
Touqué anyjának cannes-i divatszalonja, a Perroquet Galant. Modern építészet összefüggése akttal és halállal
asszociációk a divatszalon üvegfalaihoz; első asszociáció: klinika és erkölcsi aggályosság
második asszociáció: a Munthausen-arckép
Harmadik Nem-Prae-átló: Yvonne gyónásra készül. Dehumanizált lélek és bűn viszonya. Erkölcs és bűn mint nem-emberi tér- és időalkatrészek
harmadik asszociáció a divatszalon üvegfalaihoz: német folyóirat-illusztráció
Cannes hajnalban. Idő és csönd filozofikus kémiája a házakon
templomhomlokzat
massza és sziluett
nőiruha-szalon, varrólányok
dehumanizáló életstílus és modern női szabászat
anyag és emberi szellem viszonya a hajnali Cannes képe alapján: egy kis anti-hegeliánus játék
szubsztancia és mindennapi valóság három viszonya: szoros rokonság, alig-érintkezés, abszolút másság
ehhez újabb hajnalpélda Touqué életéből: Jacqueline ébredése a hotelszobában
a tengerparti hajnal további kihasználása a „precízió” konvencionális fogalmának újravizsgálásához
IV.
Jacques Bournol festő tengerképei: az ottani térábrázolás, összefüggése egy új „regény”-technikával és lélektani módszerrel
az Antipsyché Idilljei-nek terve („psychologia De Sitteriana”)
a tér Cannes-ban (absztrakció és trópus)
példák az Antipsyché Idilljei-ből; első példa: hotelbeli öngyilkosság; a fájdalom fejlődésének analízise
fájdalom és élet, egymásután és idő ellentéte
a fájdalom fix rendszer
rendszer és alkotóelem viszonya, ehhez hasonlat: az egész templomhomlokzat és egy szobor közelről
fájdalom és hűség. Abszolút hűség mint a hűtlenség formai előkészítője
második példa az Antipsyché Idilljei-ből: az éjjeli tó fölötti csönd analízise. Ehhez bevezető: végtelen sok vonal és abszolút simaság viszonya. Nő ruhacsipkéje: milljó levél az éji tájban. Női ruha sima selyme: abszolút csönd az éji tájban
a csönd analíziséhez kapcsolva: a vágy dilemmái és álombeli megoldásuk
a két példa összefüggése Bournol festészetével
Bournol egyik képe
egy mitológiai alakjával kapcsolatban megjegyzések a görög regékről
rend és káosz ideális viszonya Touqué szerint
erósz és Einstein-idill, a Bournolra vonatkozó kitérés vége
V.
Visszatérés a 79. oldalon ábrázolt helyzethez
nők és tárgyak viszonya
Leatrice és a tükör. Tükör és tér
Leatrice monologizál és sír
érzékiség szerepe ontológia és fikció, precízió-túlzás és romantikus blöff között
életbeli Leatrice-kép és emlékezetbeli Leatrice-kép „örökkévalóság-rutinja”
beszélgetés az Antipsyché című folyóiratról
Halbert és a lokál tulajdonosa
ráció és kultúra
épülő fürdőszoba leírása
Ena és Leatrice beszélgetése
természet és történelem értelme az idegenforgalmi plakátokon
Ena és Leatrice beszélgetésének folytatása a tenger mellett (misztika és megtérés)
tengerparti hullámok: dekadens impresszionizmus és tudományos Sachlichkeit viszonya. „Ős”-természet és 17. századi „mesterkélt” művészet azonossága. Tudomány és költészet (mértan és metafora)
Ena és Leatrice a taxiban, maszk és seb-fájdalom
táj és „tájerkölcs” Leatrice gyerekkorából. Az „erény-pénzes” tó
az esti fák; mozgás az állásban, hasonlat a kikötő hajóról
Leatrice nagybátyja (exkatona, lecsúszott intellektuel)
részegsége
monológja (groteszk és esztétizáló vágya a „heroikus” élet után)
a test a középkorban, Touqué négy szempontja
új „regény”-szerkezetről. Az időrend ellen, antigenetikus történetmondás. A „szétszórás klasszicizmusa”; építészeti példa
Ena és Leatrice szaggatott fecsegése a taxiban
a parti hullámok szellemtörténeti tanulságai, hasonlat az elektromosságtanból: erő és intenzitás különválása; érvényesülése a mondénségben
úszótrikós nő szellemtörténeti tanulságai („mozdulattörténet” és bioornamentika)
racionalizmus és allúvium-kor. Heidegger-szerelem és Carnap-szerelem
Ena és Leatrice tovább beszélgetnek a taxiban
az „-oid” gondolkozás jelentősége (logos helyett „logoidok” stb.). Mal-à-propos és szerkezet. Cím és téma enyelgései
Ena és Leatrice tovább beszélgetnek
Ena múltjából: a G. Staalbreck-féle klinika keletkezése; három épület: 17. századi, első modern (mítosz és mikroszkóp), második modern épület, ehhez bevezető: epika és fojtó „quidditás”; hogyan kerülendő?
hajnal a norvég tengerparton a Staalbreck-klinikáról nézve, a Hold
Ena és az orvosnő beszélgetése (történelem előtti korok és modern terápia)
visszatérés Enához és Leatrice-hez a taxiba (364. old.). Megérkezés a penzióba. Két lány
a penzió építészeti szempontból (modern tér és modern erkölcs)
a két szomszéd hangportréja
„én”, „emberek”, „tárgyak” háromszöge a penzióban
VI.
nagy példa az „emberek”-hez: két vendég, Veronica Chamaedrys és Ulva di Chara életéből; Veronica az étteremben, viszonya a természethez
Veronica és ismerőse a ruhatárban
Veronica a hotelajtóban; építészet és morál; építészeti szuggesztio és a „regényhős” átalakulása
hajnal a kis kikötőben, Veronica és barátnője
beszélgetés
Ulva di Chara leírása
szerelem és beszéd
„báb”-ember és „végtelen árnyalat”-ember két véglete; viszonya a szerelemhez; Touqué Próbababa és Kísértet terve
nő-kép és ugyanerről a nőről maradt hangulatnak radikális különbsége. A hűség lehetetlensége
Ulva és egy fiú együtt az erdőben (amint Leatrice magánya Veronica történetévé vált, úgy válik szükségszerűleg Veronica magánya Ulva történetévé s így ad inf.) Eső
ölelés és eső
eső tovább
a nő rövid távollétei a fiútól mint igazi tragédiák
a lila szín
sírás mint szerelmi abszolút „Sache”
a szerelmi vallomást a nők csak „tudomásul veszik”, pedig a fiúk kémiailag akarják átalakítani a női testet
„női jelenlét” és szerelem örök skizmája
a fiú egyedül a tisztáson. Az Ulva-epizód vége
ha Leatrice „magányából”, tehát „én”-jéből Veronica és Ulva lesz, minek az „én” egyáltalában? Az „én” lehetetlensége. Ennek illusztrálása egy novellatémával: Queen I., Queen II., Statue and He
VII.
visszatérés Leatrice-hez a penzióba (407. old.). Halbert verse a tengerről
Leatrice múltjára gondol. Athéni Timon-előadás Moszkvában. Az „ellentétek azonosságának” problémája zárójelben
másik emlék: megismerkedése az angol Halberttel a Woodcut-mulatóban. Művészettörténeti reflexiók a mulató leírásával kapcsolatban
fekete szín. Blöff és szerelem
Leatrice a kézitükörben
szellemtörténet, ortodox filológia és revügörl viszonya
ismeretelméleti realizmus és torzító művészeti stílusok azonossága
„számtani” szintézis és „biologista” szintézis (példa: a mulatók osztályozása)
„ember” (logikum) és „jellem” (irracionalitás) kétféleségének döntő jelentősége a szerelemben
Leatrice mint „jellem” (az irracionalitás abszolút foka)
hogy lehet ezt a művészetben kifejezni?
miként öl az „ember”-szerelem? Példa: novellatöredék, melyben a tengerparton várja egy fiú hajón érkező menyasszonyát, később találkozik vele: a nő konkrét személynek érzi magát, így kezeli a fiút is – a szerelem halála
két stílus: abszolút racionalista (például: Carnap matematikai logikája), abszolút irracionalista (például: szürrealizmus) szoros párhuzamossága; két képzelt szent: racionalista és irracionalista, két templomterv által jellemezve
a Nem-Szó cantus firmusa a szóbőségben
VIII.
visszatérés Leatrice második emlékképéhez: a Woodcut-mulatóban várja Halbertet (471. old.). Halbert megjelenik
a szépség ősi meddőség jellege
ehhez először egy velencei novellarészlet
majd nagy allegória a magzatelhajtásról és ellen; először a fiatal teológiai rendező beszélgetése két amerikai nővel
tengeri táj: a fiatal rendező mutatja be
majd az öreg rendező a saját vízió-drámáját kezdi mutogatni a fiatalnak; e vízió főhőse egy fiatal nő, ki egy orvos által el akarja vétetni gyermekét
a „pedagógiai guignol” elkezdődik; a nő telefonon hívja az orvost
a majomsereg bevonul
az álszerelem három rossz apokaliptikus lakája; első: az effeminált líra
vita az allegóriáról és szimbólumról
az álszerelem második rossz apokaliptikus lakája: a gépies mondénség; papok véleménye a kor erkölcseiről
harmadik lakáj: a pedáns vitalizmus
megjelenik az elvetélendő gyermek szelleme, Donatello Dávidjának maszkírozva, hogy életet kérjen anyjától; ezen belül: kétféle életrajzírási stílusról
valami a zsinatokról (igazság és táj); „syllogismus amoris imago”
az orvos megérkezik
a fiú és az orvos vitája
a fiú apológiája
a fiú a maga számára akarja megnyerni anyját
a vízió megakad, hogy helyet adjon az álkifejezési módszerek vizsgálatának. Kiindulópont a modern női test dualizmusa a vízióban: üvegsoványság „hellenizmusa”, száj- és szemfestés „gótikája”
három irodalmi álkifejezésről: végtelen szójáték-szintézis, zenei motívum-utánzás, túl-balzaci típusdömping; a szellemtörténeti álkifejezés („morfológia” stb.)
Touqué három tanulmánya: Álszimbólumok, A Harmónia Fiziológiája és Esztétikája, Thèse et Scrupules
visszatérés a vízióhoz: a fiú életét kéri
a táj alakulása, a majmok
hasonlat az úszótrikós lányhoz: hindu kódexfestészet és Manet
Logos, idő, élet
szereplők és élet diszharmóniája a vízióban
valóság és ábrázolás; színésznő a színpadon és a valóságban. A legnaturalistább darabban is gyerekes, idilli
hasonlat: álom és ópium
újabb hasonlat: olasz novella legutolsó kiadása, illusztrációk és tipográfia
ez utóbbi hasonlaton belül: régi illusztrációk, a Prud’hon stílusú festészet és rézmetszés értéke; morbid és abszolút (vagy: ideál) viszonya; kétféle álomkép
az olasz novella szövege
az utóbbi hasonlat (olasz novella) margójára még: a modern illusztrációk: színes metszetek. „Ratio és flos” kombinatív lehetőségei
ismét a kifejezés problémái (l. 558. old.): a „melodizáló” irodalom; az „empirizmus” bizonyos faja; a babona lényege és értéke; félálom mint automatikus kifejezésgyakorlat
visszatérés a vízióhoz (553. old.). Futó elmélkedés a szépségről; Eros, ars veritas
nő és szépség
az orvos hozzáfog a műtéthez
a hősnő és barátnője
a halál megérkezik hollóival
a halál beszéde. A hősnő meghal; a vízió vége
Sachlichkeit és anyagellenesség a modern divatban
IX.
az alakábrázolás problémái, lehetőségei; Leatrice mint senki és mint mindenki; először mint „senki”: fantasztikus novellatéma
Leatrice mint „mindenki”; szemelvények egy typologia universalis-ból: négy úszótrikós nő leírása
mi a szerelem két fő konkrétuma? Nem lehetne-e ezekből Leatrice-t felépíteni?
abszolút külsőségek (cipő, harisnya, vállpánt); cipő
harisnya
abszolút külsőségekhez végül: vállpánt
(bevezető hasonlat: a Double-Face színház terve; 18–19. old.); egyéni és átlag viszonya a női szépséggel kapcsolatban
abszolút külsőségek után abszolút fájdalom; példa: egy szerelmespár félelme a törvénytelen gyerektől
tervek és kidolgozások szétágazása
X.
Leatrice a tengerparton, reggel. A reggel leírása
a hajnal intellektuális laboratóriuma (tartalmak és formák skizmája stb.)
analógiák a hajnalhoz: modern építészet, üveg-civilizáció
Touqué karikatúrája a lélekről
álom, gondolat, gondolkozás, tett, nyelv küzdelmei
gondolat és érzés azonos mozgások (54–68. old. vezérfonál: a tegnapi poharakra való visszaemlékezés)
emlékezés a fésülködésre
abszolút érzés és „homo”
kétféle „ember”-érzés: naiv-konkrét és szédült-üres; tükör
Negyedik Nem-Prae-átló; házasságtörő hercegnő naplója
a hazugságról
rétorkodás és póz
az elhagyott házban éjjel
Hold és tér
emlékezés délutáni alvásokra
hazugság és titok, szabadság és bűntudat
éjjel a villában
boldogság és semmi
szépség és „humanitás”
az „ember” megsemmisülése
szenvedés és kéj rossz ellentétei
félelem
visszatérjen férjéhez?
férje szerencsétlenség áldozata lesz
társaság: egy őrült, egy halott, egy fiktív alak és egy lehazudott
két következtetés a „humanizmus” kérdéséhez
fürdő és testtudat (légiesség és hall)
szürke felülvilágítás
asszociációk: téli délutánok, hóeséshez templomterv zárójelben
gyónás
felülvilágítás és csók
asszociációk: az óralap téli délutánon, mikor nagybátyja késik
Leatrice „európaisága”: hipochondria és bestialitás összetétele
az óra harangjátéka
az óralap még egyszer
kétféle lélekábrázolás
XI.
visszatérés a tegnap esti pezsgőspoharakhoz (l. 54–68. oldalakat); hajó a hajnali tengerpartnál
emlékezés nagybátyja szerelmeire
a „betegség” fogalma a gyerekkorban
a „magány” fogalma a gyerekkorban
hasonlat: német képeslapon tájkép, és hozzá hasonlat: a Kabale und Liebe berlini előadása, díszlete
Ötödik Nem-Prae-átló: főúri gyerekek tudós tanítójának naplója
igazság és pillanat
két terv: De Incongruentia Criteriorum
De Vacuis Perspectivis
abszolút érzés-élet
intellektus, érzés, objektivitás
hasonlat a szeretőről: Diana-szobor a víz alatt
a realitás problémája az abszolút csak-érzés életben
test és érzékiség ellentéte
a szerető: akarat, tehát rossz
a szerelmes levél, a dallamtöredék
megsemmisítő objektivitás
egy esti séta, a halál
a Mézeshetek tématerve: a szerető akarat, tehát rossz
ezt illusztrálja a táskavásárlás: példa az akaratra
elképzelt boldogság: a nő nem akarja a fiút
a boldogság ismeretelmélete
teával sötétben egyedül: nyárspolgárság és misztika
erkölcsi aggályok
novellapélda kéj és morál szembesítéséhez
Sancta Immediata
a tett etikája
a nagybeteg bíboros öltöztetése éjjeli prédikáció előtt
autón a templomba, eső, tolongás
pro domo: mi az oka, hogy e műben gyakran van együtt bíboros és valami bűn?
– gyerekség
– az egész világnak elvont erkölcsi abszolútumokra való redukálása, a kísértés mint alapélmény
a bíboros ellentétpárja: a kis prozelita
XII.
Leatrice nagybátyja (Péter) egy nőismerősét megy látogatni. A kocsmában várja a révészt
valami álom és valóság különbségéről zárójelben
a szép nő szépségéről
a sekrestyés jelleme
tájkép a sekrestyeablakból
tett és lelkiismeret viszonya
kétféle árnyék
Péter hipochondriája, erkölcsössége, nőismerete
Hatodik Nem-Prae-átló: kínai házasság, keresztény szerelem
halak és folyó
a folyó éjjel
halász és leánya
a halász leánya meg akarja ölni a kínai hercegnőt, de az átalakul a halász leányának másává; kínoztatja a halászleányt
közeleg hajón a hercegi vőlegény
az öreg inkvizítor és nevelt fia
tájkép a tűzhányó oldalából
a halászleány és a nevelt fiú szerelme
a kínai feleség kínozza férjét, de az nem bántja, mert feleségét nem embernek, hanem névtelen természeti erőnek tekinti
„ember” és irrealitás a szerelemben
logika és templomterv
öngyilkosság és himnusz a „névtelen természeti erőkről”
XIII.
Péter bűn-sznobizmusának hatása Leatrice-re. Bűn és elegancia
a bűn és elegancia témájához: Leatrice ismeretsége Zwinszkája színésznővel. Zwinszkája jelleme. Morfin és parasztság
Zwinszkája és a katonatiszt
szerelem és etikett
szerelem és metaforázó biológia
az „egyszerűség” szó „felnőttes” értelme
az „egyszerűség” fogalma s a W…-i park fái, levelei
esztétika s a természet stilisztikája
Zwinszkája kalapja; nő mint tájkép
női szépség mint jó és rossz manicheista modellje; közben a misztikus és analitikus kifejezésről
detektívregény mint a fenti moralista szépségfogalom szellemének tökéletes képe. Példa: A lila kesztyű; Halbert detektívregénye: The Blessed Practical
naturalista drámai szerepek és sikk egymásra hatása Zwinszkája modorában; mozgása, izomjátéka
lányhiúság és asszonyhiúság különbsége
a mondénséggel szembeállítva Péter egyik regénytémája: az erkölcsi aggályosság víziója (Scarpellino)
Leatrice és „antitragikum”
Leatrice teste és román stílus (erósz és ghibellinizmus)
túlzott tudatosság és túlzott karitász két világának viszonya Leatrice életében
álom és templomterv
Touqué és a hullámok
káosz és rend
fürdő nő a parthoz jön
raison és ismeretlenség a természetben
a téglaszínű trikó
„én” és percepció a szerelemben
a lélekelemzés ellen
a „második precízió” és ehhez példa: misztikus történet Tyatóról és a biologizált dogmáról
a „második precízió” példájának folytatása; a kép átalakul: először szürkeség, majd egy szalonasztalon piros virág. Hasonlat a piros virágról
Tilia Parvifolia szalonja: az alacsony bútorok
a fotel; Tilia és fia
délelőtti árnyékok
beszéd és női test viszonya
Tilia lényege: az idegen váza
ez az „antitragikus” gondolkozás alapja, tehát a Péterének legnagyobb ellentéte (lásd 250. és 254. oldalakat)
Tilia beszél
novellatéma (egy aggályos püspök és az erdőbe szökött lány)
XIV.
Halbert apjának, egy exeteri anglikán lelkésznek Meditációi
az abszolút individualizmusról
szenvedés, Isten-távolság
a „bonyolultság” fogalmáról
hétórai harangszó, szubjektivizmus
morál
politika és morfinizmus
erkölcs és probléma
gyerekkori tündérmesék és „felnőtt” materializmus
feleségének kastélykertje
a legtökéletesebb fájdalom-formula felé; logika és álom
védekezés a „materializmus” és pénzsóvárság vádja ellen; aszkézis és magántulajdon
amihez nyúl: erkölcsi kérdéssé válik. A Juanus Ethicus témája
a park magános kapuja
megint a magántulajdonról; esztétika
az „univerzáliák”; non est
fájdalom, álom, építészet. Hálószobaterv
zenei tervek
tájrészlet és tulajdon
bizonyosfajta paradoxonok ellen
csönd
igazság és nyelv viszonya, azonosulás vagy fikció dilemmája
novellatéma: az aggályosság víziója (Avido)
a szerkesztés problémái, lehetőségei; regényszerkezet és villaterv
táj a feleség kastélya körül
novellatéma a szép nőről, a kísértés lélektanáról s a Hűség Kertjéről
a tó átlátszósága és átnemlátszósága; két tájtípus: végtelen transzparencia és véges lokalizáltság. Összefüggésük a szerelemmel
tárgy előnyben az emberrel szemben. Oka; példa: stuttgarti film a kesztyűről Ádám és Éva címen
a lépcső elemzése
véges és végtelen; középkori allegória és „sachlich” jelkép viszonya
katekizmusmagyarázás a templomban
kárhozat-hangulat és idill
ehhez gyerekkori emlék: egy főúri kastély belsejének leírása (alacsony szoba és címer; történelem; arcképek és jelmondat; székek helyzete; hínáros tó; gobelinek, aktok; enfilade és szerelem; Tudor-gerendák)
ehhez még egy idillpélda: bankár és felesége (feleség az autóban a bank előtt éjjel; telefonálás; rácsok metafizikája; pénz és rokokó összefüggései; nő, érték és vásárlás; pénz-klinika; portásné és halál) – a „kárhozat és idill”-hez csatlakozó két téma vége
ontológia és maskarád
a női szépség irrealitása
az álarcos nő; közben: az ember legősibb hajlama a jóság
gyűlölet a nő iránt
novellatéma halál és idill örök kapcsolatához (csók és gyilkosság felcserélhetősége)
mikroszkopikus hűségszálak; kárhozattól való félelem
abszolút bánat utópiája; hisztéria és Sátán
ima a templomban
templomleírás; metafora és kubizmus, templomterv
összes emlékekkel kell meghalni, nemcsak az utolsó napokéval; nagy hűtlenségekről a „mikroszkopikus hűség” után (l. 409. old.)
szerelem és ember egymást kizárása; két szerető; lélektana, morálja, összefüggése a Juanus Ethicus-szal
a rút nők
az azonosság eretneksége („párhuzamos” vonalak elhajlása)
érzékek és intellektualitás
esztétika; álom mint kategóriatermelő; kategória mint szépségtermelő
biológia és matematika
kísérlet: egy egészen speciális, modoros stílus váltja ki a szépség abszolút élményét a Meditációk írójából
szépség
különböző korok stílusairól; korok véleménye önmagukról
stílusok számával kapcsolatban játékok általában a számról; mi az igazi szerkezet? A Bernouilli-féle elcserélt levelekről
három szerkesztéstechnika
nő és szépség, Bernouilli-permutációk és 17. századi barokk vagy modern szürrealizmus; kísérlet a szépség vizsgálatához: nő éjjel a hotelelőcsarnokban
n = n + q
vizualitás és ráció
más kísérlet a szépség vizsgálatához: egy tudatosan agyontúlzott 17. századi horrordráma terve: Night of Innocence
zárójel: a Meditációk írójának lappangó hódolata a katolicizmus iránt
a relációk iránti érzékiség: a második kísérlet következménye
a papság: a Meditációk írójának viszonya bűnhöz, Istenhez
intellektuális élete, gondolatok és gondolatok helye
tett; erkölcsi érzék és dehumanizáció harca
az azonosság dilemmája: tautológia vagy másság; jelentősége a szépség vizsgálatánál
nőkép és vágykép idegensége
imago habet suam essentiam in non esse imago
az önazonosság izzítása önidegenítés; ehhez: egy üvegfreskó tanulságai (a kétféle csillag)
én-kettőzés
a jóság milétéről
erényfajták; ontologizáló erkölcstan és tett-erkölcstan
erkölcs és elkárhozás
egy predesztináció-változat; erkölcsi abszolútumokban való gondolkozás
emlékezés egy „bűnös” csókra
éjjel a svájci hotelben; sétálni indul
az erkölcs alapnehézségei
a megcsókolt leány átfestett ruhája: beige-ből zöldre; elemzése. Közben: a feleség átalakított ruhái
a „végtelen” kísértés paradoxona
számok keletkezése és erkölcs
az elemző stílus problémái, önámításai, önmagából kivezető jellege; valaminek részlete és másság
a zöld szín és ehhez hasonlatképpen egy fiktív növényről
asszociáció a zöld színhez; rét Cambridge és Ely között, ahol egy félhülye lánnyal ismerkedett meg; táj és karitász
a keresztény szeretet végtelen szeretete
az érzelmek ún. „ellentétességéről”, példa: havas időben megy egy lányhoz
nincsenek „érzelmek”, csak egyetlen lelki alapintenzitás
a félhülye lány leírása; simogatása: abszolút karitász, talán abszolútabb, mint egy jótett; mi itt a többlet?
az abszolút szeretet és a lélek; egyéniség a karitász halála
mimika, percepció és pán-szeretet
a félhülye lány említése az ibolyáról, az ibolya elemzése
abszolút szeretet viszonya „homo”-hoz és „humanum”-hoz; test, lélek, műtest, műlélek
erkölcsi tett és erkölcsi Sache különbsége
a szeretet látható vége (karitász ellentéte); a nők beszédének elemzése ebből a szempontból
beszéd és tett szerelmen kívüli dolgok; példa: egy nővel hajnalban (a kék szín); másik példa: Dialogue with the Undialoguable (a szerelmi „élet” lehetetlensége)
zárójelben: új gondolkozástechnika; gondolat és gondolkozás ellentéte
szerelem és elkerülhetetlen hazugság
a női beszéd elemzésének folytatása
egy Magnasco-reprodukció mint a szerelem „lehetetlenségének” illusztrációja
két álkifejezés; ideál: abszolút gesztus (tánc?) és abszolút matematizáltság
a „nüansz” ellen; a kaleidoszkóp mellett
tánc és politika
visszatérés a zöld színhez (cambridge-i rét: svájci „bűnösen” megcsókolt lány átfestett ruhája); a Cambridge-t jelképező Erzsébet-kori udvarhölgy
tanulás és futó impresszió (igazság és pillanat); zöld fű
precízióhiány és karitász
a félhülye lány beszédének következményei; első tanulság: modern építészet, karitász és őrült szintaxis azonossága (építészeti példa)
második tanulság: részletes partitúra tájkottából, zene, karitász és őrült szintaxis azonossága
harmadik tanulság: a perspektíva erkölcsi értelme, festészet, karitász és őrült szintaxis azonossága
a félhülye lánnyal alkonyi víz és ölelő fák között
magántulajdon, karitász, természet egyesülése végső boldogságban
az ölelés analízise
természeti formák (levelek) és városi tükörreflexek azonossága
rend és rendetlenség relativizálása, formák és tartalmak szakadársága