Szentkuthy Miklós: Bianca Lanza di Casalanza
Jelenkor, 1994.
Tartalommutató
I. *1
Az induló mű és az élet utolsó szereplői – „Két múzsa: a céltalanság és a zsákutca” – Bianca is egy figura, aki a távozó élet utolsó integetését hozza – Halál és születés kóborló múzsája – A vörös ruha: csupa árnyék, pipacsmély mákony – Az induló mű szerzője ingerült: ő csak egy zodiákus-állomás, semmi személyes nincs Bianca látogatásában – Biancába zárt vegyi titkot kiszüretelni! – Üres emberek és Proust-fajta lélekelemzők ha találkoznak – Az elkényeztetett szépségek dacával… – Hosszú fehér ujjak rózsaszín aláfestéssel – Beszélgetés Biancáról szobrász barátjával a mű örök és halálos rabsága előtt – A tagoltság művészi és arisztokratikus öröme – A szobrász ujjainak chaconne-játéka – Kínálkozó fogantyúk és csendéletek; a kifejezés felé – Betta a heverőn: beteg játékbaba – Gigi a heverőn: apró selyemgombóc – Bianca a heverőn: fuldoklik hatalmas mellei alatt – Tárgyak szerepe a készülő műben: sakkbabák egy tojásdad tálban – A betegség; Bianca: szétmázolt tünetek, kalandok és lejárati tünetei; Gigi: felhígított hisztéria; Betta: pongyolás kiterítettség – Az utazás: protekciók, pénzek, ezüst depresszió és aranyüzletelés – Az utazás és a határidők; Montreux és Újpest – „Ő végtelen türelmes”, komikus mellékízzel; a türelem az Ezeregyéj egy történetében – Betta-arckép körül: Ezeregyéj-emlékek – Biancával az Ezeregyéj gyerekkiadása; Dulac-illusztrációk – Művészi függetlenség
II. *2
Betta: vadhívő és vad egyéniség; halál-azonosság – Dulac figurái és színei: megváltó szecesszió – Jelentéktelen kis rokonszenv-árnyalatok – Minden kósza és halálraítélt nüansz a természet örökkévalóságának embertelen szempontjából – Dulac modernsége; szürrealizmus és szecesszió; álom és elegancia – Betta egyénisége: mint valami görcsös villám – Egy modern szobrász a patak esztergálta kövek nyomában; Dulac is a természet nyomában – Karikatúrák Dulac illusztrációin: mit ér Freud, ha nincs hozzá Pinocchio? ‒ Leegyszerűsített bohócok, varázsló vicc-metternich – Egy operabál jelmezeinek emléke egy Váci utcai kapualj színes fotóin: művészet, elegancia, giccs, a Dulac-kert folytatása – Betta szerelme: márványos embertelenség és mélyen ülő emberiesség; szerelmes meseviláguk az Ezeregyéj átélésével – Egynemű tömlőállatok a világtengerben, egy pesti taxiban és a moziban – Napok sokfelé ágazódása és jelképes törvényekbe igazodása: a festő legszemélyesebb mítosza – Virággá nő egy Betta-emlék, mikor műbe ülteti át – Sötét tengeri vihar a Bagdadi tolvajban – A világ legnagyobb érzései színes csendéleten – Vivian gyümölcsei és virágai felérnek egy spanyol színdarabbal – Szűz Mária világa, Seherezáde világa; evangélium palesztin vályogszaga és arab luxus-éjszakák kölnivizes papagájai, lesz ebből kompozíció? – A könyvtárból Betta francia Mardrus-köteteket csempész ki – Várakozás közben karikatúrafigurák: egy cvikkeres bankigazgató, egy rongyos kalauz és egy bandzsa irodalomtörténész – Viviannal közös nevezőjük: a morál – Betta Mardrus-kötetei – Betta eleganciája: őrültre festett szája és a könyvtár poros katalógusdobozai – A festő otthon elmerül az Ezeregyéj rosszhamisítványszerű képeiben, közben Mario telefonjai: száraz vagyonlista és házasság érvénytelenítése kánonjog segítségével – E fantasztikus különféleségek közös nevezőre hozhatók: a tömeg, az erő és a tér? – Tanácskozás Mario-ügyben a Halász és a Szellem fölött – Operett-színházi görlök mint az Ezeregyéjszaka illusztrációi – Sösszli – Színház utáni kocsma; kocsma utáni didergés: cúg és érosz; taxi; a Lánchíd szelíden zizegő karos lámpái – Betta a tükörben visszatekint a napra – Spanyolos elmélkedések Mária nevéről – Hogyan lett a festő „spanyol” gyermekkorából „angolos” felnőttkor? – „Beteges” Greco és mártír Betta – Tovább Mária neve: „spanyol” kamasz-szövődmények megvilágításában – Ebéd és zsoltárolvasás: amikor három világ találkozik – Zsúfoltság: képzelt alakokból, mint a palackba zárt óriás – Szerelmi játékok: mitológia és kiirthatatlan valóság keveredése – Ismét ábrándok az Ezeregyéjből „Rose-en-Calice”; festő ijedelme: túl közel a Betta-figurához? Alkotási ritmusa: babonás munkakényszer, végletes természettudományos megfigyelő furor, gyónás
III. *3
Menekülés a túl közel került Betta-arcképtől Biancához – Bianca kézrevalóbb tanulmányfej, mert futó ismeretség – Első benyomások egy kiállításon – Bianca a blazírt, durcás iskolás lány – Egy Vivian-portré, két csendélet – Bianca hanglejtése, ajkának cikázó vonaglása, apró szemeinek baba-tágítása, orrának sasszerű vonala, hajának Izolda-pátosza és hollywoodi strand-pompája – Bianca a kocsmában gyermekes spleennel Rilkéről beszél – Commedia dell’arte: Bianca átváltozása, hisztérika! Mikor hazudott? – Fiatal lányok esti „kimaradási ideje” – Bianca és Betta különbsége; egy féltékenység indítékai – A festő vázlatai Biancáról; a rajzok sorsa – Második találkozásuk kiállításon – Két festő kommentálja egymás képeit; stílusuk különbözősége – Bianca ismét morózus és távoli. Viszonya a műtörténésszel – Egy Vivian-arckép – A festő Biancán végzi a próbalélektant – A leány egy borús délután szürkeségében ‒ Proust és Bianca „klikkje” – Egy balszerencsés vasárnap délelőtt ‒ Gigi szerelme: önzés; csúnya levélrabló gesztusa – Az élet legnagyobb fájdalmai; együttérzések és vigasztalások
IV. *4
A festő siralmas kétbalkezessége, mikor tízórait készít – Két vad süldőlány; miért nem lehet őszinte az ember? – „Elsősegély”-alapon keresni a derűt fiatal lányok társaságában – Két másik lány: pompás fiatal vadászkutyák – A „mintha”: szomorúság és számító próza – Különbségek: a festőből rég kipusztult életábrándok felkeltése – Egy ásványtankönyv tanulságai – Az arany végletei: ősmese és modern bankélet; moha és arany; füstfinom lemez és nagy fajsúly-teher – A higany. A festő mint átmeneti foncsorképző, a nő mint higany – A termésezüst: mohát, hajat, drótot utánoz; száraz szakkönyvek pikáns hasonlatai – A platina mint „embertelen” érték sohasem fogja helyettesíteni az aranyat – A réz: közönséges és mérges! – A vas: lelkünk mélye és távoli meteorok szerkezete – A természet minden változatot kihasznál; mi a szabály és mi a kivétel? – Paracelsus-emlékek: összefüggésbe hozni egy bolygót, egy ásványt és egy lelki árnyalatot – A tudós és a művész látásmódja: távoli dolgok közt azonosságot látni, egyetlen egyöntetűnek látszó dologban ezer különféleséget felfedezni – A gyémánt: szén; ezeregyéji kincsek és őspálmák maradéka egyetlen vegytani családban – Egy kalap alatt: drágakövek; ugyanígy: egy nővel különböző találkák – A rubin az alumínium rokona; rubin és smirglipapír ikertestvérek! – Egymástól különböző drágakövek és különböző Bianca-találkozások vegyi távolsága; kristályos és gyantás állapotok – Mértani kristály, máskor kásás massza: opál – Betegségek is az anyag különböző állapotainak pontos folytatásai ‒ Smaragd a szilikátok között; egy derűsen szikrázó gyűrű a föld színes őskorában – Grafit: puhaság, érzékenység és aszketikus csökönyösség – A kristályban: görcs, a természet hisztériás összerándulása, kényszerképzet – „Bianca és a kén életrajza”: a készülő mű címe? – Nincs külön lélek és test, hit és hitetlenség, egy harmadik van: a természet egysége
V. *5
Bazsó bácsi kocsmakertjében; Bazsó bácsi lánya: pöffeteg debella; ennek férje: vigyorgó derűs hülye, cirkuszi kikiáltó – A cirkusz mint az élet teljes szimbóluma – A lány fivére: a szomorú hülye – Ebben a kocsmakertben: együtt egy tanítványával, valamint Biancával és egy bőrkereskedővel – Színjátszás – Bianca egyetlen figurája a játékban a csalás, túlhangszerelés, szertelen mohóság – A festő műtermében: a rendetlenség további játszásra ingerli őket – A festő szerepei megírva a kis ásványtanban; a barna vasérc: mimikri; a szerepjátszás lélektana – Bianca játéka most a csalás helyett: betegség – A festő szerepe: orvos; életében: saját betegségének kritikus leírása – A „beteg” Biancával: érzelgősség, könnyező idillkeresés őszinte trükkjei – Apja egy „köszönete” Bettának: apjának hatványozott gyáva degeneráltságát a festő magához hasonlítja – Szodomai árkádia a harmadik felvonásban – A negyedik felvonásban Bianca-halál: virágzás és degeneráció – Szakadéknyi különbség a Bianca-bábszínház és Betta valóságos szenvedései között – Bianca egyhangú játékstílusa, a végén sikerül kidobni a lányt
VI. *6
A festő ínyenc irigységgel tanulmányozza Ghiberti önarcképét – Megjelenik Olga: álmos, lassú, kövér, szomorú, néma, végtelenül jó és gyermekes – A festő hűsége Olga lajhárjóságához – Mici hadaró tirádája Olga ellen, Mici hangszerelése – Álomkóros Olgával éjjel a csendes, meleg őszi teraszon – Közben a festő emléke egy Gellérthegyi Olga-idillről a szoba homályában; a csöndsziget folytatása a teraszon – Gigi sírógörcse a műterem mélyén, majd holdkóros hisztériája: gyilkolni készül! – Véres közelharc Vivian matracaival – A festő magános elmélkedése a teraszon: az ő műve ez a piszkos bohózat? – Átkozódó gyónása; az ördög válasza
VII. *7
Websterhez menekülve: The Duchess of Malfi – A féltékenység kezdete és Betta – A féltékenység végleges halála – Régi szavak: elvesztik hivatalos körvonalaikat, inkább élettani gócok; „Idióták Eden-parkja” – Webster a művelt, Webster a grand guignol szakiparosa –Aktualitás: a latin nyelv divatja – Minta a festőnek egyéni „betegtörténeté”-hez – Kezdet: kamaszos hév – Kezdetleges lélektan, de költői bonyolultság és a szentenciázás kedvtelése – Bosola és a kardinális fellépése: bábszínház a javából – Egy bölcsész naiv jegyzetei vagy egy pokoljárt költő démoni vallomásai? – Katolikus „memento mori” és ateizmus; Webster erős naturalista ösztöne – Webster számára a színház nem játék, de halálos morfin – A költői részek kivezetnek a zsibvásárvilágból: leheletszerű váratlan mimóza-szigetek – Nyomorék hadirokkantak „holmi geometriája” – A hercegi villa könnyed eleganciája és az egész emberiség mérhetetlen szenvedése – Melankólia-fogalom Webster idejében – Mikor Ferdinánd herceg megőrül: farkas-emberség és átok-morál ‒ Arcvonástan: jellembúvárkodás, kuruzslás, gyilkosan csökönyös babonák – A 17. század nagy orvosa: Sir Thomas Browne – Két teológiai kócbábú: 1) a szent és egresszemű olvasója, 2) az ateista: a szabadgondolkozás otromba karikatúrája; kacér és önszédítő viszonylagosságérzés – Webster és a hercegnő: a haláltudók fekete heroizmusa – A Duchess-szerep megtestesítője: Betta ‒ Párhuzamok – Arisztokratikum és öntudatos démónia – Végzetes egyéniségek fekete szivárványa – Dühöngő szenvedélyek – Kozmikus csendélet és… szívhalál – Vad érzések rejtvényekben és álmokban kifejezve – Szóismétlések vállveregető idillje, őrültek dadogása – „Szaporítani” a szerelmet, 17. századi szószerintiség – Antonio reszket; Betta kiszemelt férfija is reszket; ennek komikuma – A hercegnő költői-fatális szomorú érzékisége, Betta forró könnyei az ölelkezés után – Imádkozó szobor a kriptában. Antonio szíve ne gyávaság legyen! – A hercegnő él, mint a test és a vér; Betta élő tulipánjai – A félig piruló hercegnő: özvegy, járatos a szerelem dolgaiban; a Betta-figura kulcsa! – Webster kamaszos durvasága: „szajhák, ringyók”; neki realistának lenni: szadista-teátrális öröm – Ringyófigurák: külvárosi garasos démonok és metafizikai istennők – „Mázolt bot”, egy kozmikus dadaizmus nyomorék, álarcos szereplői vagyunk – Kocsmai nyerseség: tragikus pusztulás jelzése; a test tragikomédiája, tele középkori bűntudattal – Ezek után: hattyú-ívelésű költészet! – Bujkálások, álarcok, titkos függönyök; életünk fő izgalma: titok és leskelődés; a festő Betta függönye mögött – A Betta-figura kosztümjei és kulisszái – A hercegnő mosolyogva ír végrendeletet – Betta mosolyában: hátborzongató boszorkányosság; nagyravágyás: a nagy ember megőrülése – Az érzelem mint delíriumváltozat; a hercegnő lelkét tudatosan tönkretenni – A „rokonszenves” hőst is megfürdetni a bolond természeti paradoxonok ördögi előhívójában – Két végső ábra