Tartalomjegyzék

Szentkuthy Miklós: Ágoston olvasása közben

Jelenkor, 1993.

Tartalomjegyzék 

Szeretem a szimmetriákat 9

Színház

Nyers portrék

Ágoston örökre ember

Az epizódok védelmében 10

Morál-rögeszme, opus-doricumok

A valóság-pikkelyek végtelen teljessége

Az árnyalat trumfusa: a színésznő portréja

Ágoston: élveboncolt realitás

Ágoston mint testvér, mint „pendant” 13

A szív és az agy jogán állok Ágoston mellé

A tan faktuma: emberi testrész, lerajzolható 15

Görög istenek: örök formák, örök emberi keretek

Kérdések: végtelen precízió élménye

Dekadens római birodalom és chiliaszta eretnekségek eldorádó-álmai

Róma-nemlétezés, – chiliaszta Varázskert-nemlétezés

Ágoston a színházban született 18

Karthágó

Dido és Aeneas

Donatista freskó: egy színésznő rituális öngyilkossága

Gyűlöllek: sémává pózolt örök-halál, én-halálom

Niké, Betta: Afroditék hívása – én ültem halottként, álmok tetováltja

Az eretnekség reflexszerű szabályossága: metafora és igazság örök zagyváltsága

Egy afrikai, barokk költő ütközik egy mítosztalan globe-trotter behavioristával

Rongyos zsinat 32

Niké prédikálja az emlékek impotenciáját 33

Egy lepréselt ibolyacsokor

Emlékszem boldogító fogására ujjaimban

A meghatódottság fénysebesség-foka

Marvel lepréselt ciklámenjei

Niké: a mulandóság egyházdoktora

Az operaház nagy csarnokai 36

Az operaház katakombái

Kilo lantja

A történelem örök bestia-pincéi

Aeneas emigrációja: komikus honalapítás 38

Dido-húg: poétikus kis kerítőasszony

Milyen jó a színeket szeretni

Tarka vignetta – Gioconda impresszionista összehasonlítása

Létezés és gondolkozás: van két ilyen külön dolog? 40

Ún. „örök kérdések” – ilyesmiket többé nem kérdezhetünk, így leegyszerűsödnek a dolgok

Üdvözülés az igazságban? – ma az élet céltalan, nihilista funkció

Diadal vagy bukás?

Értelmi siker vagyí elhülyülés?

Ágostonnal kapcsolatos fogalmak milyen spontán visszhangokat váltanak ki belőlem?

Filozofálok vagy feudalizálok?

A belső szellemi plasztika illúziója

Az európai szellembe került naiv és túlzó racionalizmus: Európa agóniájának kezdete

Monstruózus erőszak: racionalisztikussá tenni a szeretetet és érzelgővé a filozófiát

Bölcseleti rendszer és ettől idegen erkölcsi rendszer keveredése

Si amamus, videmus

Vándorlás az ifjúkori intellektuális világképtől az érettkori érzelmi világkép felé – ez Ágoston útja is 45

A nyelv! = nagyszerű költemény ez a két szó: apostatica superbia

Honnan a tisztelethiányom a nagy vívódásokkal szemben?

A „rossz” problémája 46

Örök ellentmondás 49

Az ember veszítse el egyéniségét?

Azért teremtett Isten embert, hogy az ne-ember legyen?

Isten végtelen szeretete abban áll, hogy minket egy gyönyörű világból visszaszívjon magába?

Az emberi egyéniség kvázi kompromittáló közjáték legyen?

Filozofáló részem – természetes gondolkodó részem

Annyi kétely-rutin ellenére tudok szakadatlan ima-életet élni!

Kozmikus szeretetvonzás Istenhez

Ádám teste a mi testünk?

Ágostonnál az ember: massa damnabilis 53

A Semmi-arckép ismét rajzolódik

Belemerülök a „világ vizébe”, ugyanakkor világon kívül levő vagyok 53

Egy luxuózus autókirándulás nem aljasít le a materializmusba

Természet és természetfölötti: egyetlen közös élmény! 54

Hármas szcéna: Róma, keresztények, nyugati gótok 55

Ha én akkor élek, kihez csatlakozom?

A kereszténység vagy hiperlogikus, vagy hiper-irracionális 57

„Emberi természet” Ágostonnál 58

A szavakban ott settenkedik az egész művészet, mítosz, természettudomány 58

Keresztény tragédia: vergődés régi mitikus anyag és modern filozófia-mámor között 59

Ágoston kérdése: „Juno segít-e jobban vagy Krisztus?” pillanatnyi apologetikai kényszer? 59

Aszkézis mellett a feltámadás-dogma… 60

A filozófia elégtelen 60

Amikor a lélek valóban fenséges 61

Kompromisszum mellett és ellen 61

Kételyeim ellenére: magától értetődő imáim 61

A gondolat mint szerv

Kétely-sík, ima-sík nem zavarják egymást

A virágok, ahogy Ágoston hidegen beszél róluk 63

Romantikus érzelgés bennem a szegény kis virágok iránt

Egy nagy terjedelmű mű olvasása 63

Mimikri

Kompozíció

Ó de megalázva… a hiúság csalódottsága… hit nélkül test nincs… az öröm madara: születése és halála

A hit döntő charme-ja Nincs más ideál 69

Egy világképet rajzolni

Egyéniségkép = napló

Mindkét vonás Ágostonban is megvan

Én láttam Bettát örülni… 72

Az egész történelem részegsége, és az én fekete húrjaim örök zsibbadása

Őrjöngően szívós akarat vagyok, – mégis: kétségbeesésem

Csak annak van joga a halálra, aki kezében tartotta az örömet

A legkisebb sikertelenség a megsemmisülés határaira taszít!

Az ész nagyon vékony réteg

A „…Civitas”-ban: Róma történetének halmozott borzalmai

Szenvedésem Betta előtt, – szenvedésem a történelem ilyen veszett nihil-krátereivel

És mégis úgy akarta Isten, hogy a végén hála legyen és boldogság legyen 77

Formaszeretet

Minden együttlét Bettával: szigorú kép és dráma

Barokk: vallás és élet

Az irodalom nekem: távoli parkocska…

Annyi sors-vandálkodás után annyi sors-harmónia

Mi volt ez az év, ez a civitas temporis et futilitatis? 79

Betta, Biblia-olvasás, a történelem véres közelsége, mind állásfoglalást kíván

A művészet egész probléma-tragikuma és intellektuális vonatkozása csak a barokkban lesz felnyitott sírként evidens

Betta a különc

Ha Betta megveti a barokkot, ne felejtse el, hogy ő is barokk valami!

A legszelídebb háziállatok is megvadulnak Rómában 81

Képek: megvadult szamarakról, szenátusba özönlő lovakról

A Lex Voconia kitiltotta a lányokat az örökségből 83

Ehhez: újabb képek

Saguntum pusztulása 85

A Semmi erkölcstana, a pusztítás stílusa

Hérosz-e Hannibál vagy szélhámos?

Hogyan fessem meg arcképét?

28 éves isteni papagáj

Folyton a történelemről…

Hannibált nem akarom!

Miért lehetséges, hogy a világban egy ilyen Kráter-Negatívum vezető szerepet játszon?

Dilemmáim: ha Saguntumban élek, akkor…

A saját halálomat akarom, nem egy idegen álarcét

Atlantisz: nagy redukció

Saguntum: a spanyol vár

Az istenek leszálltak talapzatukról

Betta puritán elve

Szofizma 91

Kifelé puritán lényegesség

Csak kifelé kedves, jóságos belső üresség

Van-e az a „lélek mélye”…? 91

Isten: kétségbeesett nihilizmusok nomen-álarca 92

Ember: humanista elmélet maradéka

Szerelemben, morálban: a lényeg az apróságokban rejlik 93

Ágoston mítosz-kritikája: naiv és fenséges, relativizmus-mentes világ 93

Ágoston Isten-képe: egyetlen végtelenség-„típus”

A rómaiak isten-képe: káosz „Mítosz = dekadencia”

Róma nemcsak Róma, hanem örök történelem

A római mítosz nemcsak római mítosz, hanem maga a Természet és szellem összes változatai, mínusz kereszténység

Ágoston mélyreszántó kritikája Róma belső halálra-ítéltsége ellen

De: Ágoston dogmái nincsenek-e kitéve a spengleri hervadásnak?

A kérdés felesleges: Ágoston nagystílűsége

„Kis-istenek” elvont nevei 96

Különbség Ágoston teológiája és Nietzsche kétségbeesett extatizmusa között

Külön istenek a különböző tenger-rétegekhez

Ágoston logikai csökönyössége: víz = víz

Az anyag örök problémája: vak mechanizmus-e vagy teli van metafizikával?

Jupiter mint „animus mundi”? 99

Egy és örök cél: a boldogság 99

Ágoston csak kettőt akar: erényt és boldogságot 101

A sokistenhit lehet természet-kifejezés, csak az Egy-Isten lehet metafizikum! 102

A lényeg egy vallásos római egyén belső érzése

Florus Tatius polémikus irata Szent Ágostonhoz 103

A szerelmes és féltékeny Florus Tatius

Mindig és folyton csak a boldogság és semmi más 106

Az V. könyv első 10 fejezete az isteni előre-tudásról

Az V. könyv 11. fejezete: barokk óda a teremtésről

Felicitas: bacchikum (boldogság: önmámorultság)

Egy forrása van Istennek, embernek, vegetációnak: boldogság

Ágoston nagy, mert az átlagember nem-konfúzus ezerfélesége hemzseg benne

Az ember boldogságra-őrjítettsége, és ezen őrület gyökeresnek látszó kielégíthetetlensége

Célom: az élet végtelenül kevés-elmeűségét hangsúlyozni 111

Betta: ilyen egyszerűség-fúria

Minden véglet csak aszkétikum lehet

Rubens: az érosz egyik véglete, a közáépkori önmegtartóztatás a másik véglet

Kezdetben vala Metis, Zeus első felesége 113

Ész, logika, állatiasság

Zeusz felfalta

A mítosz: halandzsa hittanná oktrojálva, költészetté szelídítve

Eckart Peterich könyve: Die Theologie der Hellenen Ágoston isten-flakonok elleni harcos könyve után: egy kvázi-tankönyv 115

Peterich: szemtelen kamasz-Dávid

Szerinte a görögök is elvont istenségekben hittek

Drága görög mítosz: hol kénköves antikrisztus minden alakja, hol hiperkrisztusokká egzaltálódnak

Skolasztikává vált nimfa-babonaság

Az istenek végtelen száma sorban felszívódik Krisztusban, de Médea boszorkányhaja egyszerre csak Jézus töviskoronája lesz

Theofóriás név: istenhordozó emberi szó

A görög istennevek: mintha optimális szellemi alkotások lennének

Betta összekuszálódott haja a párnán – ez a tiszavirág-konstelláció: örök isteni Minden pillanatból isten születik