Szentkuthy Miklós: Ágoston olvasása közben
Jelenkor, 1993.
Tartalomjegyzék
Szeretem a szimmetriákat 9
Színház
Nyers portrék
Ágoston örökre ember
Az epizódok védelmében 10
Morál-rögeszme, opus-doricumok
A valóság-pikkelyek végtelen teljessége
Az árnyalat trumfusa: a színésznő portréja
Ágoston: élveboncolt realitás
Ágoston mint testvér, mint „pendant” 13
A szív és az agy jogán állok Ágoston mellé
A tan faktuma: emberi testrész, lerajzolható 15
Görög istenek: örök formák, örök emberi keretek
Kérdések: végtelen precízió élménye
Dekadens római birodalom és chiliaszta eretnekségek eldorádó-álmai
Róma-nemlétezés, – chiliaszta Varázskert-nemlétezés
Ágoston a színházban született 18
Karthágó
Dido és Aeneas
Donatista freskó: egy színésznő rituális öngyilkossága
Gyűlöllek: sémává pózolt örök-halál, én-halálom
Niké, Betta: Afroditék hívása – én ültem halottként, álmok tetováltja
Az eretnekség reflexszerű szabályossága: metafora és igazság örök zagyváltsága
Egy afrikai, barokk költő ütközik egy mítosztalan globe-trotter behavioristával
Rongyos zsinat 32
Niké prédikálja az emlékek impotenciáját 33
Egy lepréselt ibolyacsokor
Emlékszem boldogító fogására ujjaimban
A meghatódottság fénysebesség-foka
Marvel lepréselt ciklámenjei
Niké: a mulandóság egyházdoktora
Az operaház nagy csarnokai 36
Az operaház katakombái
Kilo lantja
A történelem örök bestia-pincéi
Aeneas emigrációja: komikus honalapítás 38
Dido-húg: poétikus kis kerítőasszony
Milyen jó a színeket szeretni
Tarka vignetta – Gioconda impresszionista összehasonlítása
Létezés és gondolkozás: van két ilyen külön dolog? 40
Ún. „örök kérdések” – ilyesmiket többé nem kérdezhetünk, így leegyszerűsödnek a dolgok
Üdvözülés az igazságban? – ma az élet céltalan, nihilista funkció
Diadal vagy bukás?
Értelmi siker vagyí elhülyülés?
Ágostonnal kapcsolatos fogalmak milyen spontán visszhangokat váltanak ki belőlem?
Filozofálok vagy feudalizálok?
A belső szellemi plasztika illúziója
Az európai szellembe került naiv és túlzó racionalizmus: Európa agóniájának kezdete
Monstruózus erőszak: racionalisztikussá tenni a szeretetet és érzelgővé a filozófiát
Bölcseleti rendszer és ettől idegen erkölcsi rendszer keveredése
Si amamus, videmus
Vándorlás az ifjúkori intellektuális világképtől az érettkori érzelmi világkép felé – ez Ágoston útja is 45
A nyelv! = nagyszerű költemény ez a két szó: apostatica superbia
Honnan a tisztelethiányom a nagy vívódásokkal szemben?
A „rossz” problémája 46
Örök ellentmondás 49
Az ember veszítse el egyéniségét?
Azért teremtett Isten embert, hogy az ne-ember legyen?
Isten végtelen szeretete abban áll, hogy minket egy gyönyörű világból visszaszívjon magába?
Az emberi egyéniség kvázi kompromittáló közjáték legyen?
Filozofáló részem – természetes gondolkodó részem
Annyi kétely-rutin ellenére tudok szakadatlan ima-életet élni!
Kozmikus szeretetvonzás Istenhez
Ádám teste a mi testünk?
Ágostonnál az ember: massa damnabilis 53
A Semmi-arckép ismét rajzolódik
Belemerülök a „világ vizébe”, ugyanakkor világon kívül levő vagyok 53
Egy luxuózus autókirándulás nem aljasít le a materializmusba
Természet és természetfölötti: egyetlen közös élmény! 54
Hármas szcéna: Róma, keresztények, nyugati gótok 55
Ha én akkor élek, kihez csatlakozom?
A kereszténység vagy hiperlogikus, vagy hiper-irracionális 57
„Emberi természet” Ágostonnál 58
A szavakban ott settenkedik az egész művészet, mítosz, természettudomány 58
Keresztény tragédia: vergődés régi mitikus anyag és modern filozófia-mámor között 59
Ágoston kérdése: „Juno segít-e jobban vagy Krisztus?” pillanatnyi apologetikai kényszer? 59
Aszkézis mellett a feltámadás-dogma… 60
A filozófia elégtelen 60
Amikor a lélek valóban fenséges 61
Kompromisszum mellett és ellen 61
Kételyeim ellenére: magától értetődő imáim 61
A gondolat mint szerv
Kétely-sík, ima-sík nem zavarják egymást
A virágok, ahogy Ágoston hidegen beszél róluk 63
Romantikus érzelgés bennem a szegény kis virágok iránt
Egy nagy terjedelmű mű olvasása 63
Mimikri
Kompozíció
Ó de megalázva… a hiúság csalódottsága… hit nélkül test nincs… az öröm madara: születése és halála
A hit döntő charme-ja Nincs más ideál 69
Egy világképet rajzolni
Egyéniségkép = napló
Mindkét vonás Ágostonban is megvan
Én láttam Bettát örülni… 72
Az egész történelem részegsége, és az én fekete húrjaim örök zsibbadása
Őrjöngően szívós akarat vagyok, – mégis: kétségbeesésem
Csak annak van joga a halálra, aki kezében tartotta az örömet
A legkisebb sikertelenség a megsemmisülés határaira taszít!
Az ész nagyon vékony réteg
A „…Civitas”-ban: Róma történetének halmozott borzalmai
Szenvedésem Betta előtt, – szenvedésem a történelem ilyen veszett nihil-krátereivel
És mégis úgy akarta Isten, hogy a végén hála legyen és boldogság legyen 77
Formaszeretet
Minden együttlét Bettával: szigorú kép és dráma
Barokk: vallás és élet
Az irodalom nekem: távoli parkocska…
Annyi sors-vandálkodás után annyi sors-harmónia
Mi volt ez az év, ez a civitas temporis et futilitatis? 79
Betta, Biblia-olvasás, a történelem véres közelsége, mind állásfoglalást kíván
A művészet egész probléma-tragikuma és intellektuális vonatkozása csak a barokkban lesz felnyitott sírként evidens
Betta a különc
Ha Betta megveti a barokkot, ne felejtse el, hogy ő is barokk valami!
A legszelídebb háziállatok is megvadulnak Rómában 81
Képek: megvadult szamarakról, szenátusba özönlő lovakról
A Lex Voconia kitiltotta a lányokat az örökségből 83
Ehhez: újabb képek
Saguntum pusztulása 85
A Semmi erkölcstana, a pusztítás stílusa
Hérosz-e Hannibál vagy szélhámos?
Hogyan fessem meg arcképét?
28 éves isteni papagáj
Folyton a történelemről…
Hannibált nem akarom!
Miért lehetséges, hogy a világban egy ilyen Kráter-Negatívum vezető szerepet játszon?
Dilemmáim: ha Saguntumban élek, akkor…
A saját halálomat akarom, nem egy idegen álarcét
Atlantisz: nagy redukció
Saguntum: a spanyol vár
Az istenek leszálltak talapzatukról
Betta puritán elve
Szofizma 91
Kifelé puritán lényegesség
Csak kifelé kedves, jóságos belső üresség
Van-e az a „lélek mélye”…? 91
Isten: kétségbeesett nihilizmusok nomen-álarca 92
Ember: humanista elmélet maradéka
Szerelemben, morálban: a lényeg az apróságokban rejlik 93
Ágoston mítosz-kritikája: naiv és fenséges, relativizmus-mentes világ 93
Ágoston Isten-képe: egyetlen végtelenség-„típus”
A rómaiak isten-képe: káosz „Mítosz = dekadencia”
Róma nemcsak Róma, hanem örök történelem
A római mítosz nemcsak római mítosz, hanem maga a Természet és szellem összes változatai, mínusz kereszténység
Ágoston mélyreszántó kritikája Róma belső halálra-ítéltsége ellen
De: Ágoston dogmái nincsenek-e kitéve a spengleri hervadásnak?
A kérdés felesleges: Ágoston nagystílűsége
„Kis-istenek” elvont nevei 96
Különbség Ágoston teológiája és Nietzsche kétségbeesett extatizmusa között
Külön istenek a különböző tenger-rétegekhez
Ágoston logikai csökönyössége: víz = víz
Az anyag örök problémája: vak mechanizmus-e vagy teli van metafizikával?
Jupiter mint „animus mundi”? 99
Egy és örök cél: a boldogság 99
Ágoston csak kettőt akar: erényt és boldogságot 101
A sokistenhit lehet természet-kifejezés, csak az Egy-Isten lehet metafizikum! 102
A lényeg egy vallásos római egyén belső érzése
Florus Tatius polémikus irata Szent Ágostonhoz 103
A szerelmes és féltékeny Florus Tatius
Mindig és folyton csak a boldogság és semmi más 106
Az V. könyv első 10 fejezete az isteni előre-tudásról
Az V. könyv 11. fejezete: barokk óda a teremtésről
Felicitas: bacchikum (boldogság: önmámorultság)
Egy forrása van Istennek, embernek, vegetációnak: boldogság
Ágoston nagy, mert az átlagember nem-konfúzus ezerfélesége hemzseg benne
Az ember boldogságra-őrjítettsége, és ezen őrület gyökeresnek látszó kielégíthetetlensége
Célom: az élet végtelenül kevés-elmeűségét hangsúlyozni 111
Betta: ilyen egyszerűség-fúria
Minden véglet csak aszkétikum lehet
Rubens: az érosz egyik véglete, a közáépkori önmegtartóztatás a másik véglet
Kezdetben vala Metis, Zeus első felesége 113
Ész, logika, állatiasság
Zeusz felfalta
A mítosz: halandzsa hittanná oktrojálva, költészetté szelídítve
Eckart Peterich könyve: Die Theologie der Hellenen Ágoston isten-flakonok elleni harcos könyve után: egy kvázi-tankönyv 115
Peterich: szemtelen kamasz-Dávid
Szerinte a görögök is elvont istenségekben hittek
Drága görög mítosz: hol kénköves antikrisztus minden alakja, hol hiperkrisztusokká egzaltálódnak
Skolasztikává vált nimfa-babonaság
Az istenek végtelen száma sorban felszívódik Krisztusban, de Médea boszorkányhaja egyszerre csak Jézus töviskoronája lesz
Theofóriás név: istenhordozó emberi szó
A görög istennevek: mintha optimális szellemi alkotások lennének
Betta összekuszálódott haja a párnán – ez a tiszavirág-konstelláció: örök isteni Minden pillanatból isten születik