Szentkuthy Miklós: Europa Minor
Tartalommutató
Turibius (megh. 1606)
(1.) Genji
Drake keleti útjáról egy régi japán regény kéziratát is magával hozta – az értelmi telhetetlenség korát élő kamasz Tudor Erzsébet esténként fordíttat magának belőle, s egy levélben beszámol gondolatairól: „Orpheusz” itt női álarccal is megpróbálkozik
a nagykultúrák gyökere és lényege mindig valahol másutt van: Hellászé Perzsiában, Kínáé Indiában, Rómáé Hellászban – örök játék
Tudor Erzsébet Ázsiából és nem Rómából akar reneszánszot
a császári szerető örök figurája, szépség és erkölcstelenség mitológiai összefüggése
sem úr, sem úrnő nem indokolnak
ész és valóság a legnagyobb idegenségek; rezignáció
az örök udvari skála: feleség, szerető, palotahölgyek; az élet fenséges korlátoltsága
a rutin több, mint a szenvedély
udvari élet és költői élet együtt és elválaszthatatlanul: ez a legszebb eszmény
mitikus szemlélet és elemző szemlélet csodálatos házassága e japán regényben
a konvencionális versek nagyobb szépsége a Genji herceg udvari világában
egy kis, de végtelen finomra kitenyésztett világban szélesebb távlatokból látható és élhető az élet, mint holmi elméleti egyetemesség nézőpontjából
dekadencia mint őstény
álom és valóság fölösleges megkülönböztetése
etikett: a legszebb emberi mű
hol az egészség, hol a betegség? mi természetes és mi mesterkélt? érnek ezek a különbségek valamit ebben a Genji-világban?
sem életben, sem gondolatban nincs igazán otthon
elfogadni a tényeket, amint vannak, ez a filozófiátlanság az egyetlen filozófia
klisé és sablon is tehet démoni hatást
nem szeret „kifejteni” egy gondolatot: elég az aforizma
napló és ötlet – lehet, hogy korcs fajok, de ha a valóság kifejezéséhez ez a legjobb, akkor vesszen minden „művészi meggondolás” és éljen a valóság ad abszurdum vitt szolgálata
nem tud szabadulni a japán versektől
ihletnél értékesebb mesterségbeli tudás
szibillák és teababák, párkák és gráciák
japán építészet; az életben minden a díszleteken, nem pedig a szereplőkön múlik
a szerelem végtelen változatai patológiától etikettig
az öreg császárnő fájdalmában citerál – parfüm és halál egyensúlya
mindig egy nő és aztán hozzá egy hasonló nő
Genji szépsége; kis relativista futamok hozzá
nem a szép nő okvetlenül
az udvari levelezgetés
alsó néposztály Japánban, Kr. u. 1000-ben
összhangzattani tudás: dehogy árt a közvetlenségnek!
halálos ágyon is az udvari ízlés és stílusérzékenység a legerősebb
az írás technikája – gondolatok félistenei és írásjelek egész istenei a japán betűvetésben
tartalom: plebsnek – forma: úrnak
szerelmeskedő természete, vallásos természete: nem egy?
újat alkotni vagy elmerülni tétlenül az őstényekbe?
a lélek ezeknél vagy nulla, vagy idegen test: ó, pszichológia!
mese ez? vagy történelem?
tájfestés
a preciőzök néha a legnagyobb realisták
szalonban lábatlankodó mítosz
elegancia a remeteségben is
a liturgikus báb: tán a legszebb emberváltozat
szerelmi líra, szerelmi pokol, szerelmi unalom
„mi a szerelem?” – ilyet kérdez
a sátáni oldal
Piros Levelek Ünnepei: szépség, etikett, mítosz
szerelem mint betegség, mint végzet – és szerelem mint unott fényűzés, babráló hipochondria
sok nő, másképp nem megy
Genji összefoglaló arcképe (mintha „Orpheusz” volna)
a meddőség klasszicizmusa
behavazott virágok
(2.) Akbár
egy másik kézirat Drake hajójáról – egy perzsa történet részletei
Shahid és Wáfá meséje
kis szövegtani magyarázat a mese feltűnően kétféle stílusával kapcsolatban: naiv és rafinált, őskorian egyszerű és idegesen barokk részletek váltakoznak benne
Hátimnak, a mese szerzőjének életrajza: meseszerűbb, mint maga a mese
két filozofáló betét a történetben
a világ jelenségeinek végtelen hűségű másolása, ez Dzsáfárnak, a 16. századi perzsa írónak művészi és bölcseleti (a kettő csak egy lehet) eszménye
a „vitalista” életbölcselet komédiája és utálatossága
a Lahore szó zenéjéről és a kultúrák mulatságos haláltáncáról
ajánlólevél Aurengzebe szultánnak
meddő ortodoxia, meddő viszonylagosság
a vadul, kétségbeesetten és kiábrándultan puritán Aurengzebe csak az egészen érzékletes és az egészen elvont dolgokat szereti: a zenét és a matézist – az irodalmat gyűlöli
tomboló anarchia az ortodoxia fekete álarca mögött
csömör a tarkaságtól, émely a relativizmustól, undor a paradoxonoktól
puritanizmusa dac, aszkézise bosszú
ha végtelen igényeinket úgysem tudja kielégíteni a világ, akkor inkább semmit se kezdjünk, mert a kompromisszum halálra ítélt nyomorgás
az intellektualizmus csődje – jöhet az uralkodás
a szultán arcképe
Aurengzebe szultán után Akbár emelkedik szólásra
ő nem teoretizált, nem alkotott – maga volt a kommentálhatatlan, virágzó valóság
irodalmi klasszicizmusokon nevet, csak az udvari élet jelent igazi harmóniát
humanitás és elvont ornamentika egyesítése az udvarában
tudomány és művészet? (kérdi a szultán) csak a hatalomvágy korcsai és torzói
jellemének démonikus Próteusz-volta
egy jelenet életéből: a behódoló város kulcsainak átvétele
az elefánt
a kulcs
a várfalú város: a legszebb élettani egység
ha város: akkor Raguza
kerti társaság, könyv, bor, kard, virág, isten, jogar
egy salamancai vendég Perzsiában
az ötletek szikrázó szökőkútját szereti, mert néha a frivol gondolatjátékból születhet a legmélyebb igazság
márvány és fű
udvari hitvita Akbár perzsiai parkjában
a gondolat természeténél fogva őrültség
Escuelas, a salamancai tudós, magyarázatai a hit kilenc forrásáról
ezek filozofálnak… de Akbár szép, mint egy isten
(3.) Dzsingisz
Drake hajója, úgy látszik, kifogyhatatlan érdekes keleti kéziratokban – íme egy mongol történeti könyv részletei
Dzsingisz kán eddig elhanyagolt intellektuális vonásai, műértése, történelem-bölcseleti érzékenysége
egy kínai tájfestmény: a kán kedvenc képe
megjelenik egy levantei házasságközvetítő
valami a levantei jellemről
Dzsingisz kán éppúgy, mint Aurengzebe volt, kiábrándult intellektualista ebben a könyvben
csak semmi elmélet, semmi indokolás – az értelem „alexandriai” tivornyája után a tabula rasa
az abszolút pusztítás
Európa szellemtörténeti zűrzavara legjobban a szerelem-felfogásokban tükröződik
a közvetítő dicsőíteni kezdi a megvevésre ajánlott menyasszonyt
test, lélek, ruha, pénz másféle hangsúlyai ebben a világban
a hozomány keleti metafizikája
újabb dicshimnusz a nőről
kereskedelem ez? költészet? valami vallás?
a nő-leírás eléri a teljességet
kínai és európai tájfestészet: és erre Dzsingisz kán sátorában van à propos!
a leány járása
házasságkötési rítusok (ahány ház, annyi szokás, hiába)
Dzsingisz kán bizánci követének írásbeli jelentése
társadalmi élet és mondénkedés Bizáncban egy zsinat idején
római és bizánci észjárás ellentétei
egy teológiai példán megvilágítva
a sokféle problémázó népnek már csak a kard használ
röhög a sok névadáson Európában
Szapphót olvas a strandon (divatba jött a föveny sznobjai között)
a mongol harcok logikai szükségszerűsége
nőváltozatok: madonnás, költői, nagyvilági
lapozgassunk egy bizánci divatlapban
Szapphó után Pindaroszba kóstol bele a derék mongol
Hellász? Bizánc? ceterum censeo
mert így néz ki
(4.) Mary Tudor
hogy fejezze ki szerelmi tapasztalatait? mítoszokban? klinikai elemzésekben? történelmi álarcokban? aktuális novellákban?
alapelvek és felületi árnyalatok: két ősizgalom, két őscsalódás
mi lehet a 20. század ideális műfaja?
egy amerikai film tanulságai; bukfenc és mélység
novellafoszlány Mary Tudorról és Seymour hercegről
emlékkép és fantáziakép a művészi kifejezés szempontjából
a valóság kifejezhetetlensége és borzasztó kényszere, hogy mégis kifejezzük
egy emlék: két bimbójából alig kikelt rózsa Niké hajában
valóság és képzelet kergetődzése
másik novellatöredék a Seymour-körből
arab építészet, katalán szavak
a spanyol király, a mediterrán földrajz, az ottani egész kultúra s még tán „Orpheusz” is – egyetlenegyek, felcserélhetők
tehát II. Fülöp anatómiája nyugodtan kezdődhetik a szaracén falak elemzésével
a tavak az udvarban, kő és víz Arábiában
a déli várak, a déli gyilkosságok, a halál matézise
a háremek
az Alhambra halálos és szerelmes oldala után a művészi
nyolc katalán szó nyolcféle nagy tanulsága
látszólag ideges hangulat vagy beteges túl-fogékonyság: pedig az értelem és élet legősibb és legörökkévalóbb mozdulatai
szerelme a katalóniai román stílus iránt (templom vagy II. Fülöp: mindegy)
a legrégibb régi
a román ívek elsőbbsége minden más ívek felett
ezerféle oszlop és oszlopfő erdeje
a térszerűség a román templomok világában
milyen lehet hittel élni egy pillanatot? és ösztönösen?
a díszítés öröme az alkotás helyett
egy püspöki trónus
a variálás gyönyörűsége
a mennyiségek, mértékek, arányok döntő fontossága a művészetben: őskori anyagiasságunk
a ripolli kolostor szalagdomborműves kapuja és esztétikai tanítása; a kompozíció kérdései: művészet és munka; művészet és véletlen; belső szerkezet és külsőleges szerkezet – a rengeteg nem művészi elem a nagy művészetben
kő és idő
a szalagok sorban
egy másik kapu: „Orpheusz” az építészettől a legrészegebb?
egy Péter-szobor és elég dogmatikus kijelentések a szépségről általában
szörnyek és anemonák
homorúság és domborúság két világa
árnyékok főszerepe a kövek színpadán
maga az anyag szép – mit ide művészet?
a tógák ráncai e szobrokon
ruhák és álarcok: csontabbak a csontjainknál
Polinézia vagy Picasso?
román kolostorkút