Tompa Mária: Szentkuthy Miklós vonzásában
Részlet
Az Arc és álarc című Szentkuthy-regényben van egy szövegrész, amely Szentkuthy gondolkodásának legfontosabb elemeit, az életmű megértését demonstrálja. A fiatal Goethe filozófiatanárától feladatként kapja Platón Menónja egy mondatának értelmezését: …ha úgy véljük, hogy azt, amit az ember nem tud: kutatni kell –: jobbak, férfiasabbak és kevésbé lusták vagyunk, mint ha azt véljük, hogy amit az ember nem tud, azt nem lehet megtalálni és az ember egyáltalában ne is kutassa? – Erre a kamasz Goethe egy szerteágazó természetleírást költ, aminek persze semmi köze a feladatként kapott filozófiai kommentáláshoz, és környezetét sikerül elképesztenie a fioritúrákkal teli természetleírással. A végén ezt írja Szentkuthy/Goethe:
Én rendületlenül végigolvastam vaderdei vadjegyzeteimet. Mikor megkérdezték, hogy „mi ez!?” – vígan kifejtettem, hogy a filozófia egyetlen lehetséges alakja: az eleven valóságos világ megfigyelése.
És néhány sorral lejjebb:
…az elméletek helyett szebb és filozofikusabb a természet valósága.
Erre az idézetre Fleisz Katalin 2016 szeptemberében írt remek tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Szentkuthy Goethéről Arc és álarc címen megjelent regényének elemzése a tanulmány tárgya), és hosszú gondolatsort indított el bennem.
Jól emlékszem, amikor a Frivolitások és hitvallások felvételekor eljutottunk az egyetemi éveihez, szóba került a filozófia „bekebelezése” is, de Szentkuthy Pascal egyik lényeges gondolatát idézte:
…„La vraie éloquence se moque de l’éloquence”, és ennek döbbenetes, félelmetes, szinte abszurditásig vitt folytatása: „…la vraie morale se moque de la morale”, – azután pedig egész életemet végigkísérő utolsó konzekvencia: „ Se moquer de la philosophie, c’est vraiment philosopher”. (Az igazi ékesszólás fittyet hány az ékesszólásra… Az igazi erkölcs fittyet hány az erkölcsre… Semmibe venni a filozófiát annyit jelent, mint igazán filozofálni.)
Úgy tűnik, Szentkuthy a Goethe-regényben a játékos természetleírással azt a globális életérzést akarta demonstrálni, hogy az idézett filozofikus választás-kényszerre mi emberek nem tudunk hiteles megoldást találni. Mi csak kérdezünk, a Nagytermészet válaszol. A Nagytermészet törvényei és azok kihatásai mindig felráznak bennünket, mikor túlságosan elringattuk magunkat abban a hitben, hogy az ember a teremtés koronája.