Fekete J. József: POST
Forum Könyvkiadó, 2005.
Fekete J. József P O S T című monográfiája, amely a címmel Szentkuthy Miklós legnevezetesebb műve címének ellentéte, több mint húsz esztendő folyamatosan folytatott Szentkuthy-olvasatainak a summája – nagyarányú számbavétele mindazoknak az olvasási tapasztalatoknak, amelyek ezekből az előtanulmányokból születtek. Ilyen módon Fekete J. Józsefet Szentkuthy Miklós művészete egyik legalaposabb ismerőjének és interpretálójának tarthatjuk – következésképpen műve monográfia karakterű; a legteljesebb, ami a XX. század magyar prózairodalma egyik legvitatottabb, a szokványossal dacoló író művészetét az olvasó számára megközelíthetővé teszi. A most kezünkben levő monográfia azt mutatja, hogy Fekete J. József alaposan ismeri Szentkuthy igazán nagy terjedelmű életművének részleteit, s mint bevallotta, megbabonázta az író „varázslatos stílusa”. Tehát nem zord kritikus, hanem az íróhoz vezető tiszteletteljes kalauz monográfiája tizennyolc fejezetében és az irodalomtörténet elvárta mellékletekkel. Bátran mozog az író szöveg-őserdejében, kijelölve, hogy Szentkuthy „nem a valóságot teremtette újjá, hanem a lehetséges valóság egyikét fogalmazta meg”, azt áhítva, hogy a mű „irodalom, valóság és hittan” legyen egyszerre. Ez a kivételes jellegzetesség ösztönzi a felkiáltásra a Cynthia című regénye kapcsán: „Mennyire emberi regény . . . Mennyire nem regény!” Meg kell állapítani még, hogy teljességre törekedve Szentkuthy Miklós posztumusz műveit keletkezési idejük kijelölte helyén vizsgálta. Bori Imre