Örök közelség, ezer emlék – Szentkuthy Miklós válogatott dedikációi
A kötetből kimaradt dedikációk.
Dedikációk Cisszinek
Távirat
1980. X. 29.
Drága, jó Cisszi, mikor a maga és az én testvérem ellátogat hozzám, hogy életéből életet és szelleméből szellemet adjon nekem, akkor mindig és mindig Maga is, édes Cisszi ellátogat hozzánk virágaival, gyümölcsivel, lombokkal és fűszerekkel, paradicsomkerttel és konyhakerttel stop. Így hát napról napra forró hálával és áldással köszöntjük magát stop. Ezek a hálák nem mulandók, ezért hát névnapján mindet össze tudom gyűjteni, és óriási aranykazalban kertje sarkában rakni.
Miklós és Dolly
Levél
1981. I. 25.
Drága, jó Cisszi!
Talán-talán nagytalán még emlékszik rá: azt mondtam Magának, hogy lelkemet-testemet ugyan betölti Marink ,,Földközi-tengere”, de: van! van! van! benne egy gyönyörű sziget és budoár, amely csakis Cisszié -, odahívom most Magát, ott ünnepeljük arany – nagyon, ezüst – agyon magát, – az én legkedvesebb Barátom és Mari-élményem jogi védnöke: Oszi a házigazdánk, így hát végleg biztos, hogy mediterrán Máriánk CISSZI-nevű isola belláján remekül fogjuk érezni magunkat! Isten áldja! *Miklós*
1982. X. 29. távirat
Édes jó Cisszi, mivel ünnepnapjaira mindig a legszebbet akarom küldeni Magának, csak saját magát küldhetem, stop, most azt a sok ragyogó összetevőből álló lelkesedését, mellyel Mari itáliai fényképeit nézte stop. Isten tartsa meg sokáig Oszkárral egyetemben ebben az állapotában. Miklós
1983. VII. 22.
Édes, jó szeretteim -, nem „Wilde” hanem Milde Oszkárom és Nárcisszánk, – dehogy dedikálok Nektek Vérszegény Szamárságokat (=ORPH. IV. K.),- dedikálja nagy uraságodnak és Szíve Hölgyének Vergilius az ő „Georgicá”-ját = Ez méltó a te gyümölcsös, babos, fűszeres, mindenes, benedek-rendi szent szorgalommal művelt – mini maxi paradicsomotokhoz, – ezen a hűséget esküvő hűbéres cédulán ,,csak” újra és újra forró ölelésemet, vallásos és szerelem-szintű hálámat küldöm számlálhatatlan jóságtokért, ajándékaitokért, Mari-szintű kedvességtekért,- olyan jó: kurta sorokban szilaj igazságokat vésni!
CSÓK: MIKLÓSTÓL
1984. III. 9.
CISSZINEK,
akivel páratlanul jól tud kacagni Mari és Miklós – ez a humor: intellektus, szeretet, bölcsesség, kamasz-lányság legédesebb hóvirága, – boldog OSZI, ezáltal nála mindig ilyen táncos tavasz van! Csók: Sz. Miklós
1984. X. 29. *
Drága jó Cisszi!
Egész családjának, de most itten Mari, Dolly, Miklós Cisszije, Nárcisszája, – persze, hogy a tavasz legszebb fehér virágára gondolunk: fontos élete mindenben legyen továbbra is ilyen!
Persze, hogy a hitrege Nrcissuára gondolunk, nem balga önszeretetére, hanem ami erről áttétellel jut eszünkbe: a Maga gondolkozásának, érzésvilágának, moráljának legimpozánsabb önállósága – mutasson ezzel továbbra is édes és ihlető és erősítő példát nekünk!
Persze, hogy Szent Nárcisz püspökre is gondolunk: ,,püspöki méltóságát erős kézzel viselte haláláig, mely 116 éves korában következett be.” –
drága Cisszi, előszöris, még magasabb életkort kívánunk, és: ,,erős kezet” épp úgy ne vegye le rólunk, ahogy gyönyörű kertjének ezer virágáról és gyümölcséről nem veszi le, és akkor: Mari, Dolly, Miklós épp olyan szüreti mulatság lesz egyetlen Cisszinknek, mintha Simonyiba ültettek volna! Csók! Oszinak is!
M.
D.
M.
*
1985. I. 25.
Édes, jó Cisszike!
Lázas izgalomban olvastam Eüripedes ,,Heléná”-ját – Kitől kaptam? Cisszikétől!
Tartalék és pót ,,lázakkal” néztem nagyító üveggel a bibliai metszeteket (Szépművészeti Múzeum) – Kitől kaptam? Cisszikétől!
Mari pompázik a ,,páva”-pongyolában – Kitől kapta? Cisszikétől!
Hát – helyébe, hát- ünnepre én mit adjak?
Hogy: CISSZI művészetben, szeretetben, szerelemben, theológiájában, gyümölcsöskertéjen, egészségében, Gratia Plena Etceterájában olyan boldog, mint Mari, Dolly, Miklós a Maga Pazar és legihletőbb ajándékaitól.
M.
1985. VI. 18.
*Cisszinek, Oszinak,
Édesapa születésnapján, aperitif-ként, egy kis gyomor-keserűt küldök (noha biztosan NEM ,,unicum”…) – de ha szívetekbe, fejetekbe szökik, talán még meg is édesedik.
MIKLÓS *
1986. I. 25.
* Drága, jó CISSZI!
Ez csak afféle ,,böjtös” kártya édes-szép, ünnepi, ünnep születésnapjára, amennyiben minden – szép ajándékot szerettem volna küldeni, de Marival való bölcs (és legszeretőbb!) tanakodásaink ,,eredménye” az vala, hogy nem tudták, mit is szeretne tőlem legjobban? Vagy hogy legszerényebb művecskéimből (ha már a Bőség Szaruja sok filozofálás után – meddő lőn…) Mi van, mi nincs meg Cisszinek. Egy biztos – szívem megvan már Magának, – EZT = nem szégyellem repetálni!
MIKLÓS *
1987. III. 25.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján különösképen gondolok CISSZI-re, füvek, virágok, gyümölcsök, tudós testvérére.
Oltogasson boldogan tovább! (Talán az Élet Fájának nem legifjabb ágát is= MIKLÓST ….)
Könyvjelzőn
1987. VII. 22.
Éde, jó Oszi!= a könyvjelző JELZÉSE boldog evidencia = barátság, duett, testvériség, szellemi rokonság, nyári örök kacagás
MIKLÓS
1988. V. 13=
Édes, jó CISSZI, ezen a napon hozta legszebb virágokkal, legszebb Saját Magával ezt a „Mari-Mik” közös művet, és FRIHI-t, mellyen Maga is oly sokat dolgozott! Hála, hála az én drága OSZKÁR Barátomnak, hogy ezt royal-loyal módon lehetővé tette. Várom a család újra-ölelésének dátumát!
CSÓK M.
1988. IV. 29.
*Drága Cisszi! A maga bájos testérkéje legbájosabb modorainak egyikében idelökte nekem ezt a füzetet – ,,dedikáld!!!”* Efféle sinai-hegyi, mennyei parancsokra természetesen nekem semmi szükségem -, egyébként is, magamtól is viszont nem tudok más dedikációt írni, mint hogy reggel ½ 11 óra van, és nem tudok másra gondolni, mint hogy: Mikor! Mikor! Mikor jön már ide, hogy Maga, Legélőbb Gyógynövénye hűséges szívemnek, – sweet reason társalgásával a tavasznak még „Adonis Vernali” jellegűbb tartalmat adjon. Tehát? VÁROK…
Miklós *