Szentkuthy Miklós: Széljegyzetek Casanovához
Utószó
Szentkuthy Miklós 1937 nyarán észak-itáliai körutat tett, ez alkalommal született meg benne Orpheus-művének terve. Velencében rendkívüli hatást tett rá egy nagyszabású visszatekintő Tintoretto életmű-kiállítás. Ennek nyomai bőségesen megtalálhatók a Széljegyzetek Casanovához című művében, amely a fekete Orpheus-füzetek sorozat első része lett, 1938-ban készült el, és 1939-ben jelent meg. Giacomo Casanováról, a híres velencei kalandorról lévén szó, az állami cenzúra, majd a Magyar Királyi Törvényszék szinte látatlanban, legalábbis nagyon felületes olvasás után elítélte vallásgyalázás és közszeméremsértés címén. A kötet terjesztését betiltották, a kinyomtatott példányokat mind elkobozták, tehát sohasem került könyvesboltokba, és ma az egész országban csak néhány példány található belőle. (A kötet betiltásának körülményeiről hosszan beszél az író a Frivolitások és hitvallások (továbbiakban: F.H.) című önéletrajzi interjúban, mely 1988-ban jelent meg a Magvető kiadó gondozásában).
Szentkuthy műve számozott kis fejezetekre osztott olvasónapló. Az elkobzást érthetetlenné teszi az, hogy Casanova személyéről igen átfogó, kiegyensúlyozott, apró pszichológiai részletekre is kiterjedő képet kapunk: nemcsak extrém nőhódító teljesítményeiről, de intellektuális és szellemi törekvéseiről, lelki és érzelmi buktatóiról is sok, igen részletes elemzést írt, mindezt sokszor nagy és szubjektív vehemenciával. Casanova emlékiratait franciául írta, de az eredeti nyelven több száz éven át nem engedték kiadni, először németül jelent meg (6 kötetben, egyen-ként több mint 600 oldalas terjedelemben), és csak 1962 táján adták ki először teljes egészében franciául. Szentkuthynak a 30-as években a memoár német kiadása volt birtokában, ezt olvasta, ezért található benne a rengeteg német idézet.
Szentkuthyt nem érte végzetesen az elkobzás és megsemmisítés ténye. Írói energiája egy cseppet sem csappant meg, 1939-ben már megjelent a következő kötet, és 1942-ig még négy rész. Tehát a fekete Orpheus-füzetek a tervezett Szent Orpheus breviáriuma (továbbiakban: Sz.O.B.) című esszéregény különálló részei voltak. (Hogy olvasóink át tudják tekinteni, az egész nagy mű két programját /1939, 1942/, valamint a kiadott művek részletezését az alábbiakban közöljük). 1942-ben félbeszakadt a füzet-sorozat írása, majd a háború után a Rákosi-diktatúra miatt sem tudta Szentkuthy folytatni, így 1968-ig várni kellett az Orpheus-műújabb feltűnésére. Sík Csaba, a Magvető főszerkesztője kezdeményezte a fekete füzetek kiadását. De akkor Szentkuthy már a teljes Sz.O.B. megvalósítását tűzte ki célul, egységes kompozícióval: amint az 1939-es programban is már szerepel eredeti szándékként – minden egyes kötet elé szentéletrajzot írt. Tehát minden egyes rész két fejezetből tevődik össze: 1) Vita, szentéletrajz, és 2) Lectio, szentolvasmány. A hat fekete Orpheus-füzetben még nincsenek szentéletrajzok. 1969 táján kezdett hozzá a hat első rész szentéletrajzainak írásához, és az 1973-ban, a Magvető által kiadott első két kötet már így, az eredetileg (34 évvel azelőtt) tervezett formában jelent meg. A jelen kiadás 7. oldalán például már ír I. Szent Szilveszter pápáról: ő a II. Szilveszter második élete c. hetedik Orpheus-rész bevezető szent-életrajzának címszereplője. (A II. Szilveszter… pedig miután külön kis kötetben megjelent 1972-ben, az ugyanebben az évben kiadott Sz.O.B. második kötetében utolsó, hetedik részként szerepel.
Érdekes megjegyezni, hogy végülis 5 kötet jelent meg összesen, és az 5 kötet 10 Orpheus-részt foglal magában, így megvalósult az 1939-ben tervezett 10 mű a Szent Orpheus breviáriuma hatalmas sorozatában.
Viszont az eredeti programban szerepel az Ágoston olvasása közben; Széljegyzetek Szent Ágoston: „De civitate Dei” c. művéhez című olvasónapló is. Ezt 1939-ben írta, de végül is kéziratban maradt, és a kommentárok posztumusz kiadására csak 54 évvel később került sor (Jelenkor kiadó, 1993).
Még az 1970-es évek elején is írt Szentkuthy két olyan művet, melyet a Sz.O.B.-ba szánt, de amelyek végül is mindez ideig kiadatlanok maradtak (a kéz-iratok borítójára ezt írta: Szent Orpheus breviáriuma IX., és X.) : Egyiptomi Mária és Amazonok római vadászaton, ez utóbbiból közöltünk már részleteket folyóiratokban.
A most megjelenő kötet egyik érdekessége az, hogy magán viseli a fekete Orpheus-füzetek nagyalakú, elegáns, puritán küllemét. Erről Szentkuthy ezt írja (F.H.), mikor a sienai dómban tett látogatásáról vall: „…Az Orpheus-füzetek első (nem megvalósított) címlaptervét is elképzeltem […], nagyalakúra terveztem, nem is tudtam akkor még, füzet vagy könyv lesz. Csak arra emlékszem, hogy a címlapterv ihletője az a sok-sok domborműves síremlék volt, melyeket a templomok kövezetén láttunk: nagy téglalap-alakú márvány vagy bronz, középen domborművesen kirajzolva a halott püspök [..] – a szöveg a téglalap keretén fut körbe. Nem ilyenek lettek […], de a nagy fekete füzetek valahogy mégis első elképzelésem felé hajlanak. […]. Ha valami ihlette, akkor az egyszerűség irányában: a Jakob Hegner kiadónál megjelent néhány könyv […], melyeknek gerincén, egységesen, kis vignetta van ragasztva, azon olvasható a szerző és a cím. Ezt én igen ízlésesnek és elegánsnak éreztem, így terveztem meg az Orpheus-füzetek címlapját is.” A Magvető kiadó részben ezt az eredeti, hogy úgy mondjuk, ősi szándékot akarta reprodukálni.
Másik érdekesség: a fakszimile kiadást megakadályozta az a tény, hogy a fekete Orpheus füzetben még nincs szentéletrajz, de ez a kötet – az „ultima manus”-hoz és a második kiadáshoz híven – már magában foglalja a bevezető szentéletrajzot is. A most megjelenő Széljegyzetek Casanovához így lett hát egyszerre az ősi szándékot ihlető, ugyanakkor a legmaibb kívánalmakat figyelembe vevő, különleges kiállítású könyv.
2008. szeptember.
Tompa Mária