Szentkuthy Miklós: Széljegyzetek Casanovához
Tartalommutató
Liguori Alfonz (1696–1787)
Casanova színészektől származik: természet és művészet lényege mindig a komédia
felvilágosult bölcselet és boszorkány-babonák szomszédsága a tizennyolcadik században
egy fehér reggel; etikett és bacchanália; az eszményi megalkuvás anarchikus érzés és előkelő civilizáció között
az első levelek
egy kislányt megszáll az ördög: nyers középkor a sans-souci cirádák közt
a bál, a tánc, a farsang, a karnevál, az álarc: Dionüszosz és paróka harmóniája
megőrülés – és mégse disszonáns
nagyon öregek és nagyon fiatalok a főszereplők
Velence persze a főszereplőknél is főbb szereplő
helyzet minden, személy semmi
barokk pompa és sivatagi szikárság: fontos kettősség
az álarc
olasz gyermekek prédikálnak: a tizennyolcadik századi vallásosság
a velencei Miracoli-templom
Giulietta tizenkét éves
a velencei víz („Geräusch von Ruderschlägen”)
úr és szolga a velencei szerelemben
ifjúkori aszkézis, piruett és vasakarat, sikk és kamasz-hősiesség
a Természet démoni, tudós és társasági tisztelete; a nagyvilági filozófus
Mozart Éj-királynője közelében: „Alles ist Natur”
Casanova legnagyobb tanácsa nem a szerelem, hanem a gondolat: „Denken sie”, olvassuk nála (legelőször ugyanis németül jelent meg)
őszi pavilon, a paseanói villa
a nagy költő számára a „prózai” dolgok is mitikus szépségek – józan technikai elrendezés és holdfényű hattyú természetes könnyedséggel rímelnek
sonka-csendélet
olasz ősz: bomlás? vagy éppen formáló forma?
Piombo: Adónisz Halála („Toscanini” és „Turner” egyensúlya)
halál-romantika a rokokóban
a tartózkodó Casanova
a bujkálás játékai; egy kulcs, egy gyertyatartó, egy kard izzó tárgyszerűsége ebben a világban
evilág és túlvilág nem lármás ellentétek e században
az értekező Casanova: jogi doktorátusa Páduában
ciprusi bor – de a lakomákról mégsem Rubens, hanem Ferrara szigorúsága jut eszünkbe, Arábia és nem Hollandia
„kaland” és „nagy szenvedély” rossz végletein messzi túl
ami Brunelleschi az építészetben, az Casanova a szerelemben
Casanova a csont embere, nem a húsé
egy szoba alakja és egy kertfal magassága: ezek a legvégzetesebb dolgok
tizennyolcadik századi olasz vendégfogadók
kulcslenyomat egy darab viaszban
óriási kandeláberek, óriási csillárok
az átöltözés, a szerepcsere izgalma – van szerelem ilyen színészkedési, álarcoskodó, nemeket cserélő játék nélkül?
pillangótánc állati nyerseség és aszketikus illem között
Casanova hintázása igaz intellektusa és kissé otrombán aufklärista intellektualizmusa között
szomorúan bolyong az erdő sötétjében – ez a Watteau világa: ciripelő mandolin és leselkedő halál
de aztán vissza a kacarászó, mondén társaságba: mint e század zenéjében a triók után újra visszatérő menuetto
a társas élet hideg matézise
a társas élet nem törődik a valósággal vagy értelmezésével: öncél
a mondén ember: ennél nincs filozofikusabb
régi batárok Nápoly körül
tarkaság a giccsig: mégsem az
vörös köpeny, fekete paróka, arab bőr
balett és szimfónia a velencei víz mellett
jogtalan képzettársítások: érdemel-e mást a bolond világ?
csak gondolat igazán démoni
kilencvenéves vidám asszonyok
rosszul lett a gondolában: dehogy szégyelli!
Keats-lehelet és vérengző racionalizmus összjátéka Casanovában
a kandeláberek mellett egy magányos laterna
négy szerelmi változat
Palazzo Grimani
egy görög nő hozza a balkáni légkört
éjféli bosszú Velencében: ez a rémdráma hozzátartozik logikusan Voltaire arcképéhez
a gyilkosság után ezt jegyzi meg: „So fein war damals mein Zartgefühl” – ez a tizennyolcadik század
ez a száraz pozitivista azért ismeri a képzelet természetes hatalmát is
hajnali látogatás; reggeli; templomba menés
a hűtlenség kötelessége: hideg szívvel fordít hátat Velencének
az anconai negyvennapos zárlat, ha nem volna, minden másképp történnék
legnagyobb értelmi izzás, legnagyobb pesszimizmus: ez van az ún. „életöröm” mögött
Casanova maga kultúra: tehát a kultúrák nem érdeklik
egy balkáni rabszolganő
szigorú Firenze, pocsolyás Balkán, operai Kelet
egy balkon
az Antikrisztus és a blaszfémia árnyékában
vén parasztasszonyok
szeptemberi Róma: ő maga Róma, tehát a város semmit sem hat reá
a tavasz is szép, a pénz is jó
egy kis bizánci történelem a déli borok neveiben
muskotály mellett higany: még ez is tanulságos
Torre del Greco
Casanova Püthagoraszt üdvözli a szikkadt Dél-Itáliában: egy matematikust, egy tudóst
a martoranói püspök – ez az aszkéta közelebb áll hozzá, mint bárki más
Casanova ifjúkorában mint költő szerepelt – joggal? jogtalanul?
literátor-világ a tizennyolcadik századi Rómában: társasjáték és mitikus ihletettség kereszteződései
a Spanyolok Palotája Rómában: lakhat-e máshol Casanova?
a kasztrált énekesek az olasz színpadokon
Casanova a Palestrinák, Ingegnerik és Vittoriák rokona, nem Puccinié
a technikai tudás mindenekfelettisége e korban
Voltaire és Casanova együtt bőgnek
a racionalista Casanova kedvence a bolond Ariosto
a tízezredik nő is az „első igazi szerelem”
a század summája két német szóban: „entzüekendste Unordnung”
Mozart G-dúr triója, KV 564
egy kis kígyó a parkban
a világ közepéhez értünk: a Labirinto Aldobrandini
csak vérbeli racionalisták tudják élvezni a szavak öncélú zenéjét
a barokk villák
mámoros-pedáns parkelemzés
három megváltó csoda: a Villa di Gamberaia, a settignanói domboldalon; a Villa Lante Viterbo közelében; a firenzei Boboli-kert piazzale dell’isolottója
a gondolkozó ember viszonya a tájleíráshoz
XIV. Benedek: a tizennyolcadik század jelképes szobra
Tivoli
apró lelki zűrzavarok a boldogság fűszerezéséhez
a marchesa háziruhája
versrögtönzés avagy Geburt der Tragödie aus dem Geiste der Plauderei
a szunyókáló bíboros; Casanova és a marchesa az erkélyen
„Dann ging ich”
mit jelentett az opera a tizennyolcadik századnak?
elhatározza, hogy Konstantinápolyba megy
Bellino
Bellino társai
„homme de plaisir” és „homme d’amour” – milyen lírikus tud lenni az első
a kétségbeesett boldogság
„Naturspiel” – egyike a legszebb és legértelmesebb szavaknak
Shelley pacsirtájával repül („what ignorance of pain…”)
Dalmácia – a klasszikus kiegyezések paradicsoma
megpillantja Bizáncot: szépség és pusztulás
lapozgatás Gibbon Bizánc-fejezetei között
rokokó-törökök
Casanova nagy kalandja itt sem szerelmi, hanem értelmi: nagy teológiai vitája a török fatalistákkal
Casanova hegedül; Mozart Szöktetés-e; Toscanini előadási stílusa
holdsütötte tó, fürdő nimfák
piros pecsét
csörgő zsalugáterek
halak
látni vagy élni?
Abaelardus: Casanova ellentéte
a szerelem belső ellenségei
a legszebb nő: Heloissa arcképe (az Escorial Izabella császárnője is ez a modell)
Tintoretto Zsuzsanná-ja
vissza Casanovához; Casanova és a pénz; a szerencsejáték kis metafizikája
Casanova egyszer Robinson meg férj akar lenni
okos asszonyok nélkül nem lett volna okos Casanova
a színházi páholyok szerepe
egészséges abbahagyás
„Tod” és „Zärtlichkeit” pólusai
undorodik a kurtizánoktól
Casanova hegedűs lesz egy zugzenekarban
véres giccs és Toscanini-fegyelem hogy súrolják egymást
a szép évszakok ritmusa
csaló és babonás
misztifikáció és felvilágosodás; a Varázsfuvola szellemtörténeti háttere
„régi jó világ”
csak arc van számára, alak nem szerepel
egy zongora
a velencei paloták apró szalonjai
kövezetre dobott harang
spanyolos, Habsburgos arckép
egy pillanatra a Heszperida-almák mítosza
a természet minden, a művészet semmi
Casanova tizennyolcadik századias „erény”-kultusza
egy mondatban papucs és halál
a halál
a sátán
ékszerek és értékpapírok – bezzeg földje nincs
talán mégis inkább a középkor, mint a tizennyolcadik század?
egy kis múzeum
Casanova fél az Isten ítéletétől
egy tizenhetedik századi ellenkép Casanovához: Andrew Marvell észrevételei a szerelemről
ha nem élhetünk a tizennyolcadik században, ne törődjünk a szerelemmel