Szentkuthy-archívum és könyvtár

Parragi Márta (Petőfi Irodalmi Múzeum)

SZENTKUTHY MIKLÓS KÖNYVTÁRÁRÓL

A 20. századi magyar írók közt nem Szentkuthy Miklós az egyetlen, aki híres könyvszeretetéről, nagy könyvgyűjteményéről, kortársai közül Cs. Szabó László, Fülep Lajos, Illyés Gyula is hasonló könyvtárral büszkélkedhetett. Nem az egyes könyvek értéke vagy számbeli nagysága teszi különlegessé Szentkuthy könyvtárát, hanem az a szoros, mindennapi kapcsolat, ahogyan életének – és naplójának is – nélkülözhetetlen része lett a gyűjtemény. Interjúiban szívesen és hosszan mesélt kedvenc könyveiről, s mindig megemlítette tőlük elválaszthatatlan naplóját is. Könyvtárát a napló szerves részének tekintette, hiszen könyveit dátumokkal, nevekkel, hosszabb-rövidebb bejegyzésekkel látta, az egyes oldalakat aláhúzások, nyilak, csillagok és egyéb jelek tarkítják, amelyeknek jelentését naplójában fejtette ki részletesen. „Én mindent dátummal látok el. Mikor nézem, odaírom a napot, és azokhoz a képekhez írom, melyek izgalmat jelentenek. Néha széljegyzet is van, de már a dátum azt jelenti, hogy döbbenetes benyomást tett rám” – jegyzi meg Harmonikus tépett lélek című interjúkötetében. „Használati tárgyként” bánt a könyveivel, a legszebb albumba, könyvművészeti remekbe sem átallott beleírni. „Számomra minden napló, illetve naplóanyag, …szenvedélyesen olvasok, adatokat szenvedélyesen gyűjtök és szenvedélyesen ábrázolok” – vallotta meg az említett interjúkötetben. Az „óriásnapló” írását az 1920-as évek elején kezdte, s 1939-től rendszeresen, általában naponta jegyezte föl említésre méltó gondolatait, életének eseményeit. Az 1948-ig írott részt halála után 25 évre, az 1988-ig, haláláig vezetett diáriumokat 50 évre zároltatta, és egyéb kézirataival együtt a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában helyezte el. A napló valódi tartalmára így csak közvetve, az ő utalásaiból következtethetünk, amihez a könyvekbe írt jegyzetek is segítséget nyújtanak.

Szentkuthy könyvtára gyermekkorától, 1914-től haláláig állandóan növekedett. Hagyatékának gondozója, Tompa Mária, 1988 óta is gyűjti az újabb kiadásokat, a külföldön kiadott fordításokat, az eddig kéziratban lévő művek első kiadását és a róla szóló könyveket, folyóiratcikkeket is.

Mintegy 8800 műből (körülbelül 9500 kötetből) áll a gyűjtemény, amelynek része a gazdag folyóirat-anyag is, amelyek között szintén találni széljegyzetes példányokat. A könyveknek mintegy kétharmadában szerepel aláhúzás és dátum, körülbelül 2300 műben található rövidebb széljegyzet, 260-ban pedig naplószerű, hosszabb beírás.

Bár édesapja, Pfisterer Lajos nem volt nagy könyvbarát, fia számára biztosította a könyvvásárlás anyagi fedezetét. Az 1930-as évektől Szentkuthy feleségének, Eppinger Dórának könyvei is beépültek a könyvtárba. (Ezek nagyobb része német irodalom, illetve német nyelvre fordított világirodalmi mű.) Az Eppinger család egyik ügyfelének, dr. Lothar Hertzkának könyvtárából került Szentkuthy Miklóshoz 110 darab, főleg a 19–20. század fordulóján kiadott, szép kötésű, ex librissel ellátott francia és német nyelvű könyv. 1931–1932-ben, első angliai ösztöndíja idején is számos művel gyarapította könyvtárát, az angol irodalom kötetei mellett nagyon sok múzeumi katalógust (például a British Museum gyűjteményéről), kiállítási vezetőt is megőrzött. A világháborúban bombatalálat érte Derék utcai lakásukat, ám szinte csodával határos módon a könyvtár épen maradt. A háború alatt Hatvany Lajos utcára dobált könyvei közül Szentkuthy Miklós ismerősei mentettek meg néhányat, és adták tovább az írónak. A szintén legendás könyvtárral bíró Szabó Dezső halála után az ő könyvei közül is került néhány értékes darab Szentkuthyhoz. Barátok, ismerősök, vendégek gyakran vittek könyvet neki ajándékba. Az 1930–1940-es években kortársaitól, akik közül sokan jó barátai voltak, első kiadású dedikált köteteket kapott. Figyelemreméltó nevek, antikváriumok keresett darabja egy-egy mű. A teljesség igénye nélkül: Babits Mihályné Török Sophie, Devecseri Gábor, Halász Gábor, Hamvas Béla, Jékely Zoltán, Kerényi Károly, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Vas István, Weöres Sándor. Az irodalmi – szépirodalmi, irodalomtudományi – művek helyett „elsősorban, középsősorban és utolsósorban” (ahogy Bencsik Gábor interjújában fogalmaz) a képzőművészeti albumok és természettudományi munkák érdekelték, de természetesen gyűjtötte a magyar irodalom klasszikusait Arany Jánostól Zrínyi Miklósig. A világirodalomból az angol, a francia és a német irodalom művei többnyire eredeti nyelven, igényes kiadásokban találhatók a könyvtárban. Szerette többek között Dante, Ben Jonson, Shakespeare, Keats, Jane Austen, a Brontë nővérek, Chesterton, John Cowper Powys, James Joyce, Goethe, Hölderlin, Marcel Proust írásait.

A legtöbb tudományterület egy-egy jelentősebb kézikönyvét is megvásárolta, egyháztörténeti és vallástörténeti munkák, bibliakiadások, imakönyvek, mitológia, régészet, történettudomány, zene, csillagászat, bábokról, jelképekről szóló munkák, öltözködéstörténet, a „megtalált otthonokat”, azaz kedves katedrálisait bemutató fotóalbumok, múzeumi és kiállítási katalógusok, útleírások, erotika a képzőművészetben, kertépítészet, ifjúsági regények, krimik, Sztálin és Lenin művei egyaránt szerepelnek hatalmas gyűjteményében.

Leggazdagabb a művészeti, művelődéstörténeti anyag: festészet, szobrászat, építészet, könyvművészet stb. Művészek albumai, így Tintorettoé (akinek egyik kiállítása volt az Orpheus kötetek ihletője), Caravaggioé, Bosché, Léon Baksté, Daumieré; a L’Escorial (1973) albuma a spanyol művészetről kedvencei közé tartoztak.

A művészetek mellett a természettudományi munkák száma is jelentős; növények, állatok, ásványok, csillagászat egyformán érdekelte. A Frivolitások és hitvallások kötetében egy régóta keresett könyvéről különleges megjegyzést tesz: „…ezt a biológiai lexikont szintén úgy olvasom, mint egy regényt, sok-sok metaforámat félreismerhetetlenül befolyásolta.” Az egyes tudományterületek szakkönyveinek korai kiadásait is gyakran megszerezte, így például Max Planck, Albert Einstein, Werner Heisenberg, Arthur Eddington, James H. Jeans 1930-as években kiadott könyveit.

A két világháború között megjelent irodalmi lapokat (a Nyugatot, a Magyarokat, a Választ, a Literaturát stb.), s az ebből a korszakból származó művészeti kiadványokat (a Művészetet és a Magyar Művészetet), a német nyelvű Zeitschrift für Bildende Kunst (Leipzig), az angol nyelvű The Art News (New York), az An illustrated magazine of fine and applied art (London) és a The Studio példányait is gyűjtötte.

A 20. század második felének magyar irodalmi folyóiratai, amelyekben írásai megjelentek (Kortárs, Új Írás, Élet és Irodalom stb.), 1933-tól 1986-ig a The Times Literary Supplement több száma, 1934-től a National Geographic sok évfolyama is ott sorakozik a polcokon. Több tucat folyóiratból egy-két számot őrzött meg, amelyek érdekes képeket, esetleg történeteket tartalmaznak, s ezeket később fölhasználta, például a divatlapok forrásként szolgáltak műveiben a női ruhák leírásához.

Néhány a legkedvesebb kötetek közül: a nagyapjától kapott Verne-könyv, a Grant kapitány gyermekei (1906), az El Greco-albumok, közülük az egyiket még 15 évesen vásárolta; PetzVilmos Ókori lexikona; a keleti miniatúrákat tartalmazó Beatty-katalógus: The Library of A. Chester Beatty (1936); a Schütz Antal szerkesztette Szentek élete, Castiglione László Az ókor nagyjai (1982), Steinmann Henrik Az állatok násza (1980), ez utóbbi három mű éveken keresztül a család délutáni felolvasásainak tárgya volt; M. T. Ciceronis Epistolae – Sämmtliche Briefe (1813–1824), Cicero összes levelének Wieland-féle német fordítása; az Il grande libro delle meraviglie (1973) című kötet, képek a Föld minden tájáról, kincséről, amelyhez hasonlót egyszer ő is szeretett volna összeállítani, a szép hasonmás kiadások közül például a Biblia Pauperum (1966), a Mátyás Graduale (1982) vagy a The Book of Kells (1980).

Szentkuthy Miklós könyvtáráról bővebben szólnak az alábbi kötetek, illetve cikkek:
Frivolitások és hitvallások, válogatta, szerkesztette Tompa Mária, Bp., Magvető, 1988.
Harmonikus tépett lélek, Réz Pál video-beszélgetése Szentkuthy Miklóssal, sajtó alá rendezte Tompa Mária. Bp., Magvető, 1994.
Szentkuthy Miklós, Orpheus háreme, Háttér 1987/3.
Bencsik Gábor, Szentkuthy Miklós és A csodák (Igazi) Nagy Könyve, A Könyv 1988/3.
Batári Gyula, Szentkuthy Miklós olvasmányairól és a könyvtárakról, Könyvtáros 1993/3.
Bojár Iván András–Keszthelyi András, Az egyetlen könyvtár felé, Magyar Narancs 1990. szeptember 13.
Ferch Magda, „Én bizonyára irodalmi Szent Elek vagyok.” A Szentkuthy-könyvtár viszontagságai, Magyar Nemzet 1993. május 29.
Kovács Boglárka, Nehéz teher: a Szentkuthy-hagyaték, Magyar Könyvgyűjtő 2001/2.