Szentkuthy Miklós: Iniciálék és ámenek
Fülszöveg
A szerző így ajánlja könyvét:
Orpheus, a Brevárium írója, szerkesztője, mindig mosolygó, önironikus prédikálója és vén komédiása egy kék hajnalkás arany reggelen gyűrött kéziratcsomót adott egy másoló novícia kezébe ezzel a duruzsoló megjegyzéssel: ,,Ti, bakfis-szent bolondok, azt pletykáztátok rólam, hogy én vagyok a megtestesült sokoldalúság, kaméleon vagyok, ezerarcú. Pár napja régebbi és újabb papírjaim között kotorásztam, és ezeket a lapokat találtam: Ördög vigye el! Mintha ezek a lehullott levelek titeket igazolnának! Mintha égbe-pokolba csavargó skribler-kókler mivoltom belsejének leltára, vegytani képlete volna… Na eriggy, másold, pünkösdre vissza hozd!”
A maoló novícia a lapokat olvasva – megijedt! Titokban odaadta véleményezés céljából az éppen kolostorokban vizitáló fő inkvizítornak. Az végig olvasta, majd Winchester tudós és lélekbúvár püspökének ezt írta:
,,A cím, Iniciálék és ámenek, eléggé indokolt: időrendre utal, legkorábbi feljegyzésektől késő őszi szellemi kalandokra, ugyanakkor az örök kérdezésekre. A sokoldalúság és mai ezzel együtt jár, a kontrasztok szüntelen párbaja, a legellentétesebb gondolatok, témák, műfajok nyugtalanító farsangja: kétségtelen. Máris sorolom kegyelmességednek:
Orpheus legifjabb korában szinte nevetséges hiperentellektüel, de szenvedélyes védi érettebb korában az egyszerűséget minden területen. Tobzódó szürrealitás váltakozik a legeslegszolidabb realizmussal, apokaliptikus prófétaság viccalapok humoreszkjeivel. És amit okvetlenül négyszemközt kell megbeszélnek Kegyelmességeddel: legspanyolosabb, legbarokkabb katolicizmus párosul, valóban ijesztően, káromló blaszfémiákkal és Nihil-kultusszal, ugyanígy: deliráló erotika a legszentebb imakönyvekbe illő, legszebb imakönyvekbe illő, legszebb Rózsafüzér-elmélkedésekkel. Stílusában szupermisztika gyanúsan megfér a külvárosok cinikus utcanyelvével, Calderón szakrál-dramaturgiája a falusi paraszt-farce-ok monoton haragjaivel és bunyóival, igaz, hogy a bábszínház véres hancúrozásai mögött a krisztusi erkölcs örökimádása lángol. Ez a kiirthatatlan, irdatlan moralitás íratta pokoli szatíráit a História véres szamarairól, ezért lett színjátékok alakjában harcos népnevelő.
Maradok Kegyelmességednek…”