Szentkuthy Miklós: Narcisszusz tükre
Tartalommutató
I.
Alkibiadész monológja az erkélyen
A Hold púderesen túlérett csöndje és a függöny muzeális özönvize
Végvél az új Nomen
Zuhatag-függöny és paradoxon
Az éjszaka: a bizonytalanság kiszámított orgiája
Kérdés és felelet, élet és halál
A kérdés: a földi lét konkrét határainka ijesztó tapintása
Istenhez-emelkedettségemben éreztem a földhöz-kötöttséget: az imák imája – ívelő híd
A szeretet érzi, hogy témája titok
Miért ennyire abszolút a szeretet a világban, és miért ennyire abszolútan lehetetlen?
II.
A szeretet tragikus felvetése. Allegóriák a szeretet témájára
A hajnal tér-kérdés, nem idő-kérdés.
Magányos hajnali nász a virágok között: áldozat bemutatása mint önmagában vívott Laokoon-küzdelem
Narcisszusz viaskodása és két szolga leskelődése
A gyönyörűség rendkívüli építészeti harmóniája. Metafizikai szimmetria-mámor
III.
A műfajok kérdése, a legérthetetlenebb titok, hogyan tud valaki egy témát egy stílusban végigírni – szellemi tetanusz
Két pólus: vagy a mű vagy én. A téma nem tud a képről, a kép nem tud a témáról
A részletek hűtlensége az egészhez. A részletek téma-ellenes lázadása végtelen
IV.
A két leselkedő szolga
Ma esküvő lesz: szenvedni annyi, mint szolgálni. A feleség a férj örök elveszettségének istennője
„Nem törődöm vele, tehát isten” – a mitológiák formulája
Beszéd: öl nélküli hetéra
Esküvő előtt gyónnia kell! A püspök alszik. Nyitott ablaka: lárma és szemérmetlenség
Női jelenlét, női távollét: finom patikamérleg két kiegyensúlyozott serpenyője
A püspöknek szolid és masszív bűnök kellenek, nem gyóntatja Narcisszuszt
V.
Narcisszusz Joanhoz menekül
Az összes távoli nőt megidézi?
Lehet-e költészetet és csalást egy formulába szorítani? Ajándék Joannak
A menyasszony: kiéheztetett oroszlán
A férfiak semmibe veszik a nőket – és csak miattuk adják adják utolsó csepp vérüket
Pipere-hűség és pipere-hűtlenség
Álomkép Joanról
A szerelem főparancsa: a férfi önmetamorforázódása
A szerelmi nihilizmus vak hullócsillagai
Lódobogás, Narcisszusz a lombok között
Ablaknyitás. Megint az ablakok. Sértődött Joan: „Ki az?”
Megérezni egy férfi jelenlétét!
VI.
„A fiamat keresem”
A fiúk költők, az apák erkölcsösek
Csak egy szomj van: az igazság
Narcisszusz kilép a bokrokból. Az ütés
A szenny: kozmikus ízléstelenség
Az apa csalódása fiában
Elvben vannak aránytalan, túlzó érzelmek, a valóságban soha
VII.
Apja végtelen szomorúsága
Virágok – emberek. A virág: ima
Az idő szörnyű misztérium-mókái
Túlélni a távozó fiúkat
A kápolnában, az oltár előtt: második monológ-próba
A reformátor igazságfogalma: egyszerűség és irracionalizmus
A tradícióval ölelkezni, csókolózni, közösülni kell!
Történelem-paródiám komédia, nem kritika
Az apa imája: pozitív kérések helyett kínok rendszerezése
A fájdalom: abszolút merev üvegpáncél
Természetes időráma – mesterséges időráma
Narcisszusz csecsemő: ebihal. Az ebihal felnőtt: fehér istenszobor
VIII.
A két beteg Joan villájában: a megvert fiú és az agyvérzéses apa
Narcisszusz, excrementum, Joan
Két-színpados misztériumjáték
A belekből erkölcsi romlás lett, a maszkból isten
Narcisszusz monológja a belső dolgokról
Hogy pusztít a vadász és hogy pusztít a nő?
A szeretet: félelem?
Találkozás az elborult agyú apával
IX.
A fiatal püspök beszélgetései a spanyol királlyal
A francia hercegnő
A püspök elalszik a lombok között. Rettenetes álma
Reggel a király gyónni jön hozzá
Bűn és felelősség
X.
A püspök álma: túlfűtött szerelem. A hercegnő ruhája
Reggel gyónni jön. Egyetlen halálos bűne sincs
A távozó hercegnőt izgatja a püspök erkölcstana
Közel férkőzött hozzá, szinte a testén belül volt
XI.
A hercegnő és a király. Beszélgetés a gyónásról
Lelki ringyóság és testi szüzesség
Apológiák bordélyháza a trónterem
A hercegnő esti sétája az erdőben. Halála
XII.
A püspök reggeli sétáján rátalál a meggyilkolt hercegnőre
A könyv undorító a hiányzó tetthez viszonyítva
Mindig másik metafora, mindig másik vízió
Nem-gondolat és nem-metafora utáni vágya
A szomjúság orphikus biztonsága
Lehetetlenség: számok közül az egyes
Fejemen a mitra lángnyelv, kezemben a pásztorbot tekergó aranykígyó
XIII.
A püspök kudarca. De neki kell esketnie Narcisszuszt és menyasszonyát. Álma a lovashintóban: a meggyilkolt hercegnő az ő menyasszonya
Velencébe megy három kedves szentjétől segítséget kérni
Gyerekkori bűnök gyászos szárnyai
Megbotránkoztató ideák a püspök szájából
A fiatal püspök panaszos levele anyjának
XIV.
Alkibiadész monológja folytatódik
A szeretet éjszakai nihilre-mázolt fogalma: vagy belemerülni vagy hasonlatot hasonlatra dobálni
A szó az átlagember értelmezése szerint, és a zseni értelmezése szerint
Rögeszmém a létezésről: evilági tapasztalat vagy isteni oltás?
Realitás és irrealitás abszolút különbségek-e vagy csak viszonylagosak? Realitás-ösztön vezessen-e cselekedeteinkben vagy az irrealitásé?
A virág: a forma és a káosz ütközése. Mi a káosz és mi a szimmetria?
A lehetőség: ime az emberi szabadalom
Bacchkus mérleg az életem. Igaz, egyéniségembe vetett hitem csak illúzió
Az „egyszerű” és a „komplex” Alkibiadész egyenletében
A hegyi egér örjöngő vágy, hogy a vízbe ugorjék
A céltalan gondolkodás logikai képe: minden önkínzó probléma-spórázása dacára kialakult harmónia
Csak a definiálhatatlant érezzük igazán precíznak
A céltalan gondolkodás állapotában élhetem át a választ az egyetlen fontos kérdésre: mi a gondolat? – mert azt a választ csak átélni lehet
A hangulatok az élet legegyetemesebb kategóriái
A séma egyrészt gyáva kertelés, másrészt az őszinteség legszentebb isten-plagizáló mozdulatai
Egy metafora rajza: egy ember alaprajza
A próza: a virág fixálása, hangya-nyüzsgése, a költészet: a virág hintázó lebegtetése. Én birtokolni akarom a virágot, a nőt, a költőből hiányzik a birtoklási vágy
Életem örök nosztalgiája: a gyönyört adó tárgyat nem megfogni, hanem elereszteni
A próza a morál műfaja, a költő szabadon úszika tárgyak között
Céltalan gondolkodás: örök jelen-kábulat. Halálfélelem?
Megvalósult opusok világa. Műalkotás és napló – két világ vad összefüggéselensége
A „megfigyelés” komolytalansága
A tárgy kimeríthetetlen, mert a tárgy nincs, csak a lélekből feltámadó asszociációk kimeríthetetlen sokasága van
A művészet lappangó tragédiája: témája a dolgok tematizálhatatlansága
Utószó