Szentkuthy Miklós: Véres Szamár
Tartalommutató
Villanovai Tamás (1487–1555)
I.
Üres a pápai trón. A mitológia igazság? A történelem hazugság? Hisztériás szentszobrok konklávéja. Olvadó gyertyák, égő mártírok.
Tróntermi vendégek: clownok, törpék, akrobaták, nyomorékok. Szent intronizáció helyett olcsó blaszfémia? Piros Pierrot pápaszerepeket játszik. Villám üti, guta üti (ezt már nem játssza). Újabb vendégek: nem is olyan nagy csoda, hogy a bohócot Sátánnak nézik. Orpheusz a halott?
Farsangi filozófia az állatok mimikrijéről. A természet álarcosbálja.
II.
Pánik: clerici di Roma észtvesztve menekülnek – az Antikrisztus foglalta el a Szentszéket? Orpheusz nagyhistóriai menekülésekről, nagygyávaságok nagyprocesszióiról emlékezik – Johanna Papissa.
Szakadt-e szét valaha is a Breviáriumban egyháztörténelem és Natura Naturans? Nőpápa és gombák: nagyon együtt legyetek. Az üldözött Papissa öt búvóhelye.
III.
Pompeji pusztulása (még egy menekülés…). Körkép, összkép, comme-il-faut: örömhölgyek, rabszolgák, pontifexek, aranyszamarak, Vesta-szüzek.
Titus és Bereniké. Kozmetika, Erósz-Center. Ószövetség, Újszövetség. Titus zsidó? Bérénice La Catholique?
IV.
A Vatikán (Laterán?) vegyes bennlakói a halott bohóctól a nem éppen legelevenebb Aragóniai király palotájához, Parkjához. Botanika ad absurdum. Vénusz és Madonna, honni soit qui mal y pense: blaszfémia non y danse.
Az Aragóniai királyné a Parkban színészeivel éppen főpróbát tart egy misztériumjátékhoz: a „Bűnbeesés”. Itt kezdődik a nagy biblikum, retorikum, analitikum, mitologikum, historikum az „Élet Fájá”-ról.
V.
Itt folytatódik az Életfa legbolondabb burjánzása. Menóra. Újra Bereniké! Újra Titus! A „Vatikán pincéi” után mért ne egyszer Salamon temploma? A Menóra hét pogány ága. Nászágy, frigyláda.
VI.
Folytatódik a „Bűnbeesés” főpróbája. A Sátánt játszó színész: az Aragóniai királyné apródja, szerelme. Nemrég Gábriel arkangyalt játszotta, akit most az „Éva”-színésznő csábít. Artemisz-, Arethusa-komédiák. Végtelen a szirénműsor: szicíliai királyné, Madonna, Heléna… Az apród elcsábíthatatlan, tovább készül a Sátán-szerepre.
Lovak, lovak, lovak: az Aragóniai király istállója, velencei Szent Márk-bazilika négy lova, Néró lovai és a keresztény mártír-lányok, „Éva” és Szent Péter találkozása. A Sátán. Nagy Konstantin mint Héliosz Christos. Hippodrom. Cézári kísértések és bűntudatok. Az Apokalipszis Négy Lovasa. Szexualizált Pegazusok.
VII.
Visszatérés a Parkba. Négy szobor és egy „Életfa”. Analógiák – van-e üdvözítőbb Orpheusznak? Fák, mohák, Moissac, moszatok – van-e még üdvözítőbb Orpheusznak?
Négy szerzetes és négy botanikai varázsvilág.
Újra a Parkban! A négy szobor. Három evangélista jelképe. A negyedik? A Jó Pásztor. Ehhez a dekorációhoz: színész, színésznő, királyné és – Pasziphaé.
Romantikus kalandregény (kezdődik és végződik): az Aragóniai királyné szerelme a hol-Angyal, hol-Sátán színész iránt. A királyné szentföldi zarándoklata. Hajótörés, kalózok. Szent Ágoston Vallomásai sátáni sajtóhibákkal. A királyné (bujaság! bujaság!): Szentföld helyett vissza szíve komédiásához. pornosz-vágyak…
Az Aragóniai királyné udvari festője: Nicola da Sacrofontane. Zenész is, költő is, színész is, Orpheusz is, Salvator Rosa is. Királynői cochonneriekről freskókat?
Sacra vagy desacra komédia egy kápolnában, ragyogó voyeurökkel: királyné, király, novícia (Nicola húga).
A novícia élete. Szobrásznő (ilyen is van!). Egy kis pogány-keresztény komplikáció: Pasziphaék, Ikaruszok, Lukácsok és Máték, János-sas és Ganümédész-madár: a novícia szoborfantáziái.
A színész gyónása Orpheusznál, kellékekkel. Feloldozás feltétele: csak angyalszerepeket játszhat ezentúl. Éva és egyebek! újból bűnbeesés! Erre? öngyilkos bűntudat: Sátánt! Sátánt! Sátánt fog játszani!
VIII.
Visszatekintő summa. Most végre is, végül is kezdődnék a „Bűnbeesés” misztériumjátéka – de? de? beözönlik az Aragóniai király parkjába a pápai trónon Sátánt látó tömeg. Erről (feleségétől) hírt kap a vallási mániás Aragóniai király: egyéb „jellemei” is vannak… Nagy szekvencia a mulandóság abszolutumáról. Ehhez még nagyobb fantáziás példatár – Greco vagy Bosch vagy angol barokk dráma? – egyre megy.
A Sátán katoliko-masoch komédiása rohan a pápai palota felé, útirajza eléggé rásvájfolt teátrum. Valami továbbra is egyre megy: Boccaccio-szcéna (tömény), Giudecca-díszlet.
IX.
Páter Antishakespeare.
X.
Aragóniai rex és regina, szentbolondok, szentribancok vágtatnak Sátán-pápát ölni.
Processzió vagy fogócska a pápai trónteremben; színészt fogja király; királyt fogja királyné; királynét fogják udvarhölgyek; uszályuk: holdkóros psaltérium-kántálók (bíborok és ferencesek). Végkiárusítás. A kanonikusz karnevál farka: színészbanda.
Az Aragóniai királyné kosztümje: fantasztikus históriai hímzések – Dávid és Bethsábé története. Écoueni faliszőnyegek. Az Anakronizmus Apoteózisa (hanyadszor?).
Haldokló Dávid; Abiság jehovita gésa; papok, kuruzslók; vén Bethsábé mind cifrább jelleme. (Orpheusz: bolond kaméleont ornamentizál mind cifrább ószövetségi passzusokból… még doktor Freud is vendégszerepelhet.)
Bethsábé nagyorfeum nagyszínésznő: Dávid király bűneit Egyiptomban ezermaszkos komédiában karikírozza.
Ifjú Jézus az írástudók között; Bethsábé Könyvé-vel magányba vonul (Krisztus: Hamlet). Találkozása Mária Magdolnával. Cédrus. Szűzanya. Magdala, Szalóme: eros biblicus.
XI.
Visszatekintő summa, Orpheusz szereti patres et omnes-t a kompozíció szigorúságára figyelmeztetni. Új figura! Új figura! Sánta Anjou Károly: a történelem vicc-sakktábláján az Aragóniai király ellentéte – neki is kell új pápa. Reneszánszosdit játszó blaszfém bohóc konklávé; a Sánta: mankójával veri szét (sajnos nem mindörökre) a reneszánszot – viszont? Egy nap múlva legyen pápa. Lett. Eltűnt.
A luciferi cinizmussal megválasztott „pápa”: szentek szentje, Agnus Dei. Kápolnába bújt. Ezer-képes ikonosztáz előtt a test ezerágú titkáról, valóságáról és kérdéséről elmélkedik, sexual behaviour of the human animal. Godly! godly! godly! behaviour of reges et pastores Bethlehem!
Sánta Károly, kongregáció bolond hajszája az eltűnt „pápa” után. Félrevert harang. Károly és kongregáció meglátják kápolnájában a misztikus áhítattól szinte színeváltozott „pápát”. Ördögi vagy angyali jelenet: Sánta Károly ágyasa és a szent. Gyilkosság. Fináléképpen: drámai előképek, párhuzamok, utóképek.
XII.
Visszatérés az üres pápai trónhoz, melyen legutoljára IV. Miklós ült. A pápa kálváriás csalódása keresztes hadjárata csődjén.
Miasszonyunk Mária, IV. Miklós és minden pápák égi-földi megváltó Montemedálja.
IV. Miklós és Szent Péter látomásos randevúja. Montemedale: Maddalena Christi!
Maria Maddalena Montemedale nemcsak Miklósok, pápák „istennője”: arméniai eretnekek (?) vallást alapítottak jelleme szivárványos szentségére.
XIII.
IV. Miklós halála után üres, üres, üres a pápai szék. Kánikula és pestis Rómában. Betegek, holtak és? – Assisi testvérei és az öröm leányai most karöltve gyógyítanak, temetnek. Róma nimfás kútjaiban zsoldosok fürödnek.
Ördögsugallta zugkonklávé. Orsinik, Colonnák, vesztegetés, vérengzés. Szent Orpheusz legszentebb imája: „Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!” – és másik téma: Szent Péter méltósága méltatlan utódokban nem csorbul.
Meggyilkolt Colonna bigott nővére vak fanatizmusában szétverné a betegápoló szent „máriamagdolnákat”. Szétverne flagelláns apácákat is. Őt verik szét! Jézus Krisztus a szenvedés titkáról. Szent Ferenc madarainak konklávéja, a pávák a verebet választják meg pápának.
XIV.
Nápolyi királynő udvari gyóntatója: megkeresztelt szaracén eunuch. Nápolyi királynő udvari társasága: trubadúrok, színészek, szexi, szexi Antinous-reprízek! Szent saracenus christianus sugallata Regina Piccante fülébe: eriggyen a pikáns udvar szerzetesként Rómába: pestisbetegeket ápolni. A királynő – csal…
Kikiáltó Szent Orpheusz a világtörténelem vurstli-brettlijén: „Itt kezdődik! Joachim de Floris (Gioacchino da Fiore) tanítása, teológiája, szociológiája, hívei és ellenségei, ortodoxiája, herezise!” Fioriták utcai harca Rómából gyáván menekülő bíborosokkal. Fioriták kórházakban, fioriták Colonna-palotában. Colonna és Orsini hullaszállítói: ördögök viszik őket pokolba.
XV.
Gioacchino da Fiore (Joachim de Floris) mind tovább, mind tovább. Élete és elmélete. Szentháromság. Atyai törvények és parancsok kora. Fiú: római Egyház, egyházi rend, corpus juris canonici. Szentlélek: officium vaticanum vége, világszabadság, világegyenlőség.
Fiúisten korszakának, uralmának példaképe: I. Szent Callistus pápa. Élettörténeténél nincs a világon romantikusabb kalandregény.
Remete Szent Antal élete. Szexus abszolútumának és Golgota abszolútumának kettős titka.
Callistus élete „a” kalandregény? Szent Orpheusz ezt az alábbiakban alaposan túlbizonyítja: római istenszobrok a római zsinagógában; Shylock és Jessica, Jessica flagellata, Callistus gályarab.
Remete Szent Antal Róma katakombáiban. Habemus papam: Callistus! Habemus? Kis „aggiornamento”-val. Heliogabalus és kedves mamája: mítosz és szexus tébolya. Szent Zefirinus-epizód. Ellenpápa-epizód. Imperator Imperii-epizód. Nagyszínpad: Forum Circus Romanum Maximus. Az Atya uralma után (mózesi Törvény), a Fiú uralma után (Ecclesia Vaticana) eljövendő a Szentlélek uralma: szabadság, egyenlőség, testvériség (Fiore szerint).
XVI.
Az üdv- és köztörténetben I. NAGY VÁLTOZAT Celesztinusz pápai trónutódlásáról. Perugia, konklávé, káosz. Ég királynője: „légy pápa, Fiam remetéje!” Föld királya (Nápoly?), Föld királynéja (Hungária?): „légy pápa, fiam protektora!” – Pápa rab. Nép ordít: Celesztin sem Égé, sem Földé, hanem Rómában a római népé!
XVII.
Visszatekintés Celesztin kolostori életére. Kerengők, oszlopok mennyei fátyoltánca. Celesztin három portréja. Közben – Apollón: Ágoston? Aphrodité: Magdolna?
Celesztin kolostorai.
Szigetek, szigetek, szigetek: kolostoroknak legszebb hely e földi téreken. Argonauták. Noé bárkája. Vénusz kagylója. Szent János Pátmosz szigetén.
Halottak Szigete. A Teremtés titka. Minden világok Ősoka: mért rejtezkedel? A végső kérdések: boldogtalan gondolkozók, boldog nem-gondolkozók. Szexus, szexus: bűn te nem lehetsz!
Kolostorudvarok ívei: hasonlatok koszorúja.
Írországi nagykelta nagylegenda: Salamon király egyiptomi feleségének múmiája. Nagyrómai nagylatin harc a kelta keresztények pogánykodása ellen.
Írország marad: evangélisták állat-, ember-, angyal-jelképei a fantasztikus kódexekben. E miniaturista szokás eredete: IV. Miklós pápa és keresztes lovagok által importált keleti kakaduk.
Szentlélek és Szent Patrik magyarázzák Celesztinnek a fantasztikus kódex-miniatúrákat. Patrik jóslata a bohémiai Vencel-Biblia illusztrációiról (fürdős kurvák), prófétál ő a szürrealizmusról is. Celesztin kelta pénzei: ezek se maradnak a Vencel-Biblia pornosz-graduáléja mögött.
XVIII.
Celesztinuszhoz rohan egy szerzetes, és elmondja, hogy kolostorába eretnek, őrjöngő nők törtek be, akik a Hét Szentséget istenkáromolva gyalázták. A gyalázat hét szcénája.
Nappal Jézust, éjjel Sátánt tisztelő eretnekek. E paradoxon jóakaratú, nagy-mitológiás (Héliosz! Neptunus!) magyarázata. És a doketista eretnekek, akik Jézus-Isten „testét” csupán spirituális maszknak tekintették.
Mialatt az eretnek menádokról hiszterizál Celesztinnek a feldúlt szerzetes, Celesztin szerzetesei (kísértő kíváncsiság!) – szépen szökdösnek menádot nézni. Remete Szent Antal beavatkozása kudarcot vall.
XIX.
Celesztin torkig van a kolostori élet históriai viszontagságaival. És? – intermezzo miracoloso – Isten akaratából kényszerül újra és újra! új kolostor új apátja lenni.
Celesztin új kolostorában nagy-szent processzióban gyónásra jelentkezik Jámbor Róbert francia király, a Veni Sancte kiátkozott szerzője. Feleség: Rozalinda – szerető: Burgundi Bertha. Rozalinda: „kéj csak Istennel, Isten csak kéjjel!” – christo-afro örömök. Burgundi Bertha: a Satanissa. A Veni Sancte három múzsája: angyali Rozalinda, Szent Ulpha, satanissa Bertha.
XX.
A Dies Irae drámaíró, színészköltő szerzőjének, Celanói Tamásnak legfantasztikusabb élete. Szentfeleség, szentszínésznő: Humilitas és – a démon! démon Satanissa: Hyacintha!
XXI.
Celano-epizód vége. Jámbor Róbert-epizód folytatódik. Satanissa-Bertha: Róbert feleségének, Rozalindának álarcában ölelkezik Róberttel. Az Ördög játssza legjobban a szentházasság asszonyának szerepét? Utána: az Ördög az Ördög szerepét – még jobban. Újabb szerepek: Róbert öltsön szerzetes-maszkot! Erre Rozalinda: apáca?
A Nőstény-Ördög szerepének volt tanúja. A tanú (priorissza dezilluzionáta) árulkodik pápának, kardinálnak: tisztességtelen képek terjesztésével. Jámbor Róbert Rómába idézve.
Rómában a „priorissza dezilluzionáta” tébolyult áskálódására a pápa: németekkel, angolokkal, spanyolokkal, portugálokkal tönkre akarja tenni Jámbor Róbert Franciaországát. Most a história in essentia amorális szemétdomb. Jámbor Róbert feloldozva, Sátán-Nővel bűnbeesve újra, koronája Cloacába.
XXII.
Celesztin nagy megrendelései (utolsó kolostori intermezzo) Feltámadás ünnepére: festőtől, filozófustól, dramaturg apácától, veterán keresztes kapitánytól. A nagy csalódások!
Csalódott festő, csalódott apátúr.
Csalódott filozófus, csalódott apátúr. Testi és lelki szerelem nagy skolasztikus tárgyalása minden szempontból. A szélrózsa közepe, a prizma szöglete: mért lett tűz és víz szexualitás és kereszténység? Virágok, mítoszok, az egész Mindenség: minderről mindent mért nem magyarázott meg a Feltámadt Krisztus? És ha jó Isten: mért teremtett pokolra szánt nem választott pogányokat (Ószövetség)?
Csalódott dramaturg apáca, csalódott apát. Banális hitkételyek (Feltámadás, Lukács-evangélium). Színészek színpadias „felmondása”.
Csalódott veterán keresztes kapitány, csalódott apát. Nem lesz szent hadi processzió! Keresztes kadétok szélnek eresztve!
A Kapitány az első kadétot színésznek küldte. Másodikat „Kolumbusznak”. Harmadikat handlénak. Negyediket hercegnők apródjának. Ötödiket udvari bolondnak. Hatodikat zenésznek. Mitológiák, históriák, szerelmes tragikomédiák soha nem szűnő kísérőzenéje.
XXIII.
Hetedik, tudósnak küldött kadét: Niccolo. Bíboros fattya, bíboros Ganümédésze. A Ganümédész: csúf könyvmoly. Az Alsdorf hercegek undorral adoptálják.
A bíborosból nem lett Rómában pápa – guta üti. Alsdorf herceg Niccolót a bolond Pisse-Les-Terres gróf magános studio-tornyába küldi. Pisse-Les-Terres gyötrelmes lebukásai: Niccolo valósítsa meg szétfoszlott álmait! Első állomás: Bologna jogi egyeteme! Legyen kancellár! Kudarc.
Második állomás: Párizs teológiai fakultása. Niccolóból legyen herceg-érsek! Feladata: szentképek tiszteletének dogmatikája és bizánci históriája.
Niccolo barátja vidéki kastélyában. Ott hellén szoborgyűjtemény. Egy görög sztélé. Damaszkuszi Szent János. Szentképtisztelettől az élő emberi test tiszteletéig.
Egyetemi hallgatónők zavaros játékai: Szent Sebestyén, szentképek és eféboszok, blaszfémia, inkvizíció. Niccolónak szöknie kell a párizsi Egyetem teológiai fakultásáról: második kudarc. Pap sem, nemhogy hercegérsek!
Harmadik állomás: Niccolo menjen keresztesek katona-iskolájába. Legyen hadvezér! És: históriát tanít a kadétoknak. Ez nem út a hadvezérség felé – harmadik kudarc.
Mit is historizált ezen a „nem-úton” – ahonnan mindenfelé csak zsákutcába jutott Niccolo? Orpheusz mámoros, óriási digressziója: Niccolo lázálma kaszárnyai katedráján Nagy Konstantin életéről, szatírák szatírája, a Véres Szamár legnagyobb „I-Á”-ja.
Niccolo további sorsa. Egy rabbinus és Capistrano. Niccolo felnyársalva: imádkozzunk érte!
Niccolóért rebegett imánkba belefér egy Mohamed hitére tért keresztes kadét, delfinek falták fel.
XXIV.
Pietro Morone-Celesztinusz: remete. Szent Jeromos. Egy apáca látomása az üres pápai trónról. Szent Péter apokaliptikus kinyilatkoztatása a legsürgetőbb pápaválasztásról. Egy apród és egy konklávé.
A konklávé hét választó tagja: hét egoista bíboros hétféle terve. Két nagy portré: Malabranca és Gaetani. A konklávé drámájának klimaxa: Pietro Morone-Celesztinusz legyen a Pápa?! Emlékezünk Joachim de Floris-ra. Politikus és misztikus választás. Habemus papam: Celestinum! Sursum corda, fel a szívekkel, patres et fratres! A Breviáriumban ez immár a második változat a választásról: ezt tartják igaznak!
A pápaválasztás híre ugyancsak cifra miljőkben. Egy küldönc és egy kódex sorsa.
Szent Péter Első Levele. Dogmatika és egzisztencializmus harca: élet, hit, bölcselet végső kérdéseinek végső felizzása. A küldönc meghasonlása.
XXV.
Maria Montemedale (secunda apparitio).
XXVI.
Rómából fantasztikus díszmenet hozza hírül Remete Pietro Moronénak: ő a pápa!
Róma felé: még fantasztikusabb processzió – in nomine Goya? Vénasszonyok keresztes hadjárata!
Az immár megválasztott Celesztin pápa két víziója: Rácháb, Hanna. A remete Celesztin hirtelen hatalmi mámora: bíborost kreál, hasonlatok záporában. „Habemus Papam!” – de most az Ég madarainak csőréből.
Celesztin baldachinjának széphistóriája, Néróstul, Bolygó Zsidóstul. Pápa Celesztin: Sánta Károly bábja? rabja?
Három bíboros látogatása az új pápánál. Három tanács háromfelé. Leselkedő Károly, dühöngő Károly, imádkozó pápa. Talán nem is pápa? Talán vétek, hogy a trónust elfogadta?
XXVII.
Királyi dekrétumpingáló hivatal. Világparádés tiara-átadás egy görög amfiteátrumban. Celesztin a világparádé ellen. Apologia asini: a szamár hitvédelme. Anathema asini: három bíboros gyalázza a szamarat és a puritánkodást. Megelevenedett szarkofágszobrok sem hiányoznak a koncertből.
Sánta Károly levele feleségének: romantikus rémregény Celesztin római püspökké szentelése és Tiarás Pontifex-szé koronázása körül. A tiara egy szent kételkedő kezéből…
Bizánc: bizánci pápáról utopizál és diplomatizál. Keresztesek csődje, pestis, eretnekség, feltámadt pogány istenek (reneszánsz? hehehe…), tatárjárás, Regensburg gettójában megszületett a Messiás: pikáns portré Európáról! Új konklávé? Régi Satanissa?
Pápai koronázás: hanyadszor? Töviskorona örökkévalósága. Nápolyba? Jeruzsálembe? Ebek marakodása Celesztinért.
Coelestinus Tyrannus: lelke apokaliptikus viharában kiűzi a bencéseket Monte Cassinóból. Fiorita szerzetesek ünneplik a Világdemokrácia pápáját.
XXVIII.
Sánta Károly és Neje okirathamisítók. Az Aragóniai király leleplezi – keresztes hadjárat Károly ellen, Celesztin felszabadítására. Károly ellen-keresztes hadjárata, pápai pénzen.
A kifosztott pápát Károly udvari bolondja lovas-anekdotákkal szórakoztatja. Károly saját magát Bouillon Gottfriednak, a pápát Jézus Krisztusnak képzeli, de? – Károlyt félholtra verik, a pápa meg adóhátralékot követel tőle.
Sánta Károly misztikus-hajlamú szépfia gyerekkorától papot, püspököt játszik. Papa elnézi, papa kihasználja. A szépfiú apáca-nevelőnője. Lyon városa püspököt kér. A szépfiú mint püspök (noha nem is pap!). A nevelőnő gyónása. Celesztin baleknak érzi magát. Lemond! Lemond!
A nápolyi nép Izaiás-ünnepe. Isten Báránya: 53,1–12. Fantaszta fioriták, utópista demokráciák, pápai villámok. Fiorita ellen-villámok!
XXIX.
Celesztin félszegúszó ötlete: három bíboros kormányozza az Egyházat! Ő? Vissza barlangjába. Vatikáni kollégium kiröhögi. Celesztin rabbinus álruhában Gaetani bíboros egyetemi előadásán; a lemondás kánonjogi kérdései.
Nyilvános lemondás, nyilvános szószékről. Nép, fioriták tiltakozó felhördülése. Kanonikus lemondás zárt ajtók mögött. Lemondásának öt érve. Celesztin hallucinál: a Fájdalmas Anya kardot ad kezébe. Marad pápa! Hallucináció vége, vesztett illúziók. Közvélemény: Celesztin bolond.
A lemondó pápa mint pápaválasztó. Habemus papam: VIII. Bonifác. Áldás és kihirdetés városnak és világnak, de se város, se világ.
Új apokalipszis új lovasai? Az angol, francia, spanyol, német király? Celesztinből ellenpápa? Bonifác: elfogatási parancs a Lemondott ellen.
XXX.
Celesztin remeteségéből: diadalmenet, de elszökik az őt ünneplő tömegből. Házkutatás, várkutatás, ezúttal Ferentinóban. Égi, földi nyomozók: Szűz Mária és kancellár.
Középkor, most vagy itt igazán? Bizánc Satanissa császárnője és a Mennyek Királynője harcolnak Celesztinuszért. Jeruzsálemi zarándokút terve, gonosz vihar elébe vág. Az utolsó szenvedés misztériuma Bari Szent Miklós-bazilikájában.
XXXI.
Celesztinusz keresztútja, imitatio Christi.
XXXII.
„Hol Celesztin sírba téve!”
XXXIII.
Zodiákusz tizenkét csillagképe, Szent Celesztinusz testének tizenkét ereklyéje, világegyetem és emberi magányosság requiem-házassága.